Tehát a tőled kapott kosarat kidíszítettem. Veled meg nem beszéltem. Ráadásul azt gondoltam majd te kergetsz őrületbe. Erre ma valaki más kér bocsánatot.

Vannak dolgok, amikhez képest ez semmiség...

Fogalmam sem volt, mi lesz, ha kilépek az ajtón, de kiléptem. Akkor sem és most sem tudom, mit akarok. Vagyis pontosan tudom, hogy mindent akarok és semmit sem. A tudathasadáshoz vezető út nem túl göröngyös, könnyen járható, és ha még rá is születik az ember, bármit tesz, eljut a célig. Miért lenne rossz, ami nem rossz? Társadalmi normák? Ki szabja meg őket? Valami felső réteg, akik a lombkoronaszintről lenéznek ránk? Ha felnézek a fára, valószínűleg majmokat fogok látni.

Mindemellett természetesen egy arisztokrata életért rengeteg mindent megadnék. Arról ne is beszéljünk, mennyire szeretnék sznobabb lenni a sznobnál.

És sajnos rá kellett jönnöm, hogy mégsem vagyok mindenre képes, mégha az összes porcikám kívánja is. Talán túl sokat voltam tudatos emberek között és elhalványultak az ösztöneim? Ennek rettenetesen örültem volna egy éve, de most, mikor beletörődtem minden "meg nem történt" dologba, talán sajnálom. És minden bizonnyal megbántam, hogy nem adtam valakinek szerenádot.

A megfelelő reakció talán az lenne, ha olyan biciklit akarnék, amire féltékeny vagy. Dehát kit érdekel?

Azt hiszem sosincs vége semminek. A Föld mozog, és akár akarsz akár nem: te is.

Őrület.

Egy mozdulattal vetek véget az összes szempillantásnak.

Megint olyan akarok lenni, mint ő. Csak most nem az az ő.

Szervusz! Kérlek légy az első, aki nincs rám hatással.

Jég dupla teával. Nem valami kielégítő...

Nem az a lényeg, hogy szánalmas lettem, hanem hogy szánalmas vagyok.

Tehát a lényeg, hogy senkinek se akarj jót. Légy olyan, amilyen vagy. Még akkor is, ha gyűlölöd azt, aki vagy. Miért? Mert így legalább lesznek emberek, akik örülnek annak, hogy ők nem olyanok, mint te és szeretni fogják magukat. 40.000Ft ide vagy oda, mit számít?

Megeshet, hogy az alkohol a sírba visz, de ha már ott vagy, nemigen hoz vissza semmi. A gyógyszerek tudományosan kövezett utak a temetőbe. Anyagilag mindkét út hasonló. Akkor nem mindegy melyiket választod?

Orvosok. Orvosok! Orosok?

Lehet, hogy mégsem tudok veszteni. Talán meg kellene most tanulnom, hogy miért nem szabad két játékot játszani egyszerre.

 Ha elfogadnám, hogy szeretsz, fel kéne adnom azt, akit én szeretek. Megérdemelnéd, hogy szeresselek, sőt többet is. De ha már elkezdtél valakit szeretni nehéz abbahagyni. Lehet, hogy ez is egy káros szenvedély. Pillanatnyilag csak azt tudom, hogy semmi.