Köztudott tény, hogy a szülők nem kötelesek, és nem is hajlandóak mindig igazat mondani. A Mikulással kezdik és az egész életedet végigkísérik a hazugságaikkal. És közben folyamatosan arra nevelnek, hogy hazudni nem szép dolog, bűn, és hogy ne hazudj, és ők sem hazudnak. A világ legnagyobb hazugsága, ha valaki azt mondja, hogy ő nem hazudik. Ilyen nincs. Ha egy gyerek megkérdezi, hogy amit rajzolt szép-e, nem mondhatod, hogy nem az. Tetszeni fog nekeed valószínűleg, mert szívvel, lélekkel készült, de mindenki tudja, hogy nem szép. Aranyos, kedves, szeretettel teli, de nem szép. A hazugságok kellenek. Ki tudja, ha Michelangelonak azt mondja az anyja, hogy fiam, ez bűn ronda, sosem nyúlt volna ecsethez, mégha egyértelmű is, hogy az ember fejlődik és tudása, tehetsége hozzá nő.

Mi minősül hazugságnak? Miért szabad a szülőknek hazudniuk, ha a gyerekeknek nem? Miért iszik a pap bort, ha vizet prédikál, és miért nem lázadnak fel a hívők? Miért szabad Lucifernek, amit a kisördögnek nem? És az ördögök miért nem tesznek ezellen? Sok lúd disznót győz. Sok ördög meg Lucifert. És a bor egyszer legyőzi a papot is.

Ha valamire nem akar az ember válaszolni, azt mondja: nem tudom.

-Mikor cigiztél utoljára?
-Nem tudom. Tényleg nem tudom.

-Mikor ittál utoljára alkoholt?
-Nem tudom. Ezer éve. Miért?

Mert látom, amit látok. Bárkiből kiszedheted az igazságot, nem feltétlenül szavakkal. De magadon hogyan láss át? Erre valók a pszichológusok és pszichiáterek? Tengernyi kérdésemre válaszolok nem tudommal, még jó, hogy más nem teszi fel őket.

>>Mission:
Átmászás

>>Challenge accepted!

Azt hiszem nem tudok elmenni magamon. És nem is tudom megmondani, hogy mire gondolok.

amit gondolom, hogy tennem kéne                    <=>                       amit teszek

share love and hate drugs?

I am a liar virgin.

Tehát a tőled kapott kosarat kidíszítettem. Veled meg nem beszéltem. Ráadásul azt gondoltam majd te kergetsz őrületbe. Erre ma valaki más kér bocsánatot.

Vannak dolgok, amikhez képest ez semmiség...

Fogalmam sem volt, mi lesz, ha kilépek az ajtón, de kiléptem. Akkor sem és most sem tudom, mit akarok. Vagyis pontosan tudom, hogy mindent akarok és semmit sem. A tudathasadáshoz vezető út nem túl göröngyös, könnyen járható, és ha még rá is születik az ember, bármit tesz, eljut a célig. Miért lenne rossz, ami nem rossz? Társadalmi normák? Ki szabja meg őket? Valami felső réteg, akik a lombkoronaszintről lenéznek ránk? Ha felnézek a fára, valószínűleg majmokat fogok látni.

Mindemellett természetesen egy arisztokrata életért rengeteg mindent megadnék. Arról ne is beszéljünk, mennyire szeretnék sznobabb lenni a sznobnál.

És sajnos rá kellett jönnöm, hogy mégsem vagyok mindenre képes, mégha az összes porcikám kívánja is. Talán túl sokat voltam tudatos emberek között és elhalványultak az ösztöneim? Ennek rettenetesen örültem volna egy éve, de most, mikor beletörődtem minden "meg nem történt" dologba, talán sajnálom. És minden bizonnyal megbántam, hogy nem adtam valakinek szerenádot.

A megfelelő reakció talán az lenne, ha olyan biciklit akarnék, amire féltékeny vagy. Dehát kit érdekel?

Azt hiszem sosincs vége semminek. A Föld mozog, és akár akarsz akár nem: te is.

Őrület.

Egy mozdulattal vetek véget az összes szempillantásnak.

Megint olyan akarok lenni, mint ő. Csak most nem az az ő.

Szervusz! Kérlek légy az első, aki nincs rám hatással.

Jég dupla teával. Nem valami kielégítő...

Nem az a lényeg, hogy szánalmas lettem, hanem hogy szánalmas vagyok.

Tehát a lényeg, hogy senkinek se akarj jót. Légy olyan, amilyen vagy. Még akkor is, ha gyűlölöd azt, aki vagy. Miért? Mert így legalább lesznek emberek, akik örülnek annak, hogy ők nem olyanok, mint te és szeretni fogják magukat. 40.000Ft ide vagy oda, mit számít?

Megeshet, hogy az alkohol a sírba visz, de ha már ott vagy, nemigen hoz vissza semmi. A gyógyszerek tudományosan kövezett utak a temetőbe. Anyagilag mindkét út hasonló. Akkor nem mindegy melyiket választod?

Orvosok. Orvosok! Orosok?

Lehet, hogy mégsem tudok veszteni. Talán meg kellene most tanulnom, hogy miért nem szabad két játékot játszani egyszerre.

 Ha elfogadnám, hogy szeretsz, fel kéne adnom azt, akit én szeretek. Megérdemelnéd, hogy szeresselek, sőt többet is. De ha már elkezdtél valakit szeretni nehéz abbahagyni. Lehet, hogy ez is egy káros szenvedély. Pillanatnyilag csak azt tudom, hogy semmi.

És igen: a kacsák tényleg hápognak.

Hiányzol. Erre azt hiszem nincs jó válasz. És ezen kívül nem tudom mit mondhatnék még. De ez a szó önmagában üres. Olyan mint a kifogyott fogkrémes tubus. Kifacsart, elhasznált, szemétbe való.

Ahogy a történelem ezen szakaszát nézem, már meg kellett volna halnom, hogy a múzsád lehessek. Ich meine, így nem is akkora veszteség, hogy elfelejtettél.

Nincs jobb dolgom, mint szerelmes üzeneteket várni tőled. >>> Nincs jobb dolgom, mint várni a semmire.

Annyira jóllaktam az önutálattal, hogy hányingerem van.

Képzeld: vettem egy új sarut! Csak el akartam mondani valakinek.

Ha sírsz, csak esőben sírj. De ha esik, akkor ne sírj.

Mikor a szemed előtt szépül meg valaki, egyetlen szótól, de nem a te kedvedért.

Akarlak. Te meg undorodsz tőlem. Legalábbis én ezt tenném.

Teljesen egyedül van az ember, mégis úgy érzi figyelik.

A folyóban színes az élet, de a csatornában izgalmasabb. És ezért a kijelentésért támadnak a folyó menti bogarak.

És váratlanul eszedbe jut a kedvenc gyerekkori műsorod főcímdala.

Termikus szempontból a délelőtt három óra lesz a kedvenc időpontom.

Vajon ezek a tündéri teremtmények, akiket kacsáknak hívunk, meg tudnák enni a békákat?

El is felejtettem mennyi minden történt már az életben. És semmi jót ne tudnék mesélni? A problémák elhanyagolása olykor a megoldáshoz is vezet./?