Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég,
            akkor szeretném látni a szemedet.
Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném meg-
            csókolni kezedet merészen.
Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom,
            hogy nem fogom megcsókolni a kezedet.

"Tavasz virágcsodáit ki hajítja
az útra, hol szerelme elhalad?
S bérül ki fon a méltó alkotásra
silány lombból koszorút, ha nem ő?
S mi hat fel az Olümposz magasára?
A költőben ható embererő!"

Úgy kelleted neki magad, hogy hányingerem van. Ez egy tanóra. Néhány tanár lehet beléd szerelmes, de ez akkor is undorító. Ő férfi, te meg fiú vagy. Ennél még a pedofil nővel is jobban mutatsz.

Megint tapasztalnom kellett, hogy vannak, akik nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy az embernek egyedül is embernek kell lennie. Mert csak magára számíthat. Az ego mindig az egóval marad.

Wever put off until tomorrow, what you can do today!

"Elfelejteni! ... Lehet-e elfelejteni? ... Miért nem tudok én elfelejteni?"

Néha sikerül elhinnem, hogy különleges vagyok. Aztán magamra ismerek.

Ha az ég lenne a palettám, le se szarnám, hogy nem tudok festeni.

Jut eszembe...

Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg -
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.

Egész nap te jársz a fejemben... Legalább nincsenek kételyeim.

Ha minden egyes dollárodért szopnod kellene, te is kikészülnél.

Még meséket akarok olvasni!

"Hanyatló nép vagyunk, tavasztalan ősz."

Mindenki tök izgatott a szalagavató miatt. Valami delíriumos boldogság járja őket át. Jó nézni.

"je ne veux pas déjeuner"

Flirten ist verboten!

man muss manchmal schlimm zu sein

Schau mir in die Augen, Kleiner! <3

Ich dachte den Samstag den Ernst.

Az életemet talán egy mákosbejglivel lehetne legjobban ábrázolni. Nem habostrota, de édes sütemény. Nem ópiumos, de mákkal van teli.

Schule am Samstag? wtf?

keep smilin'

"Über allen Gipfeln
Ist Ruh,
In allen Wipfeln
Spürest du
Kaum einen Hauch,
Die Vőgelein schweigen im Walde.
Warte nur balde
Ruhest du auch."

Minden nap csalódsz az emberekben. Mégsem szokod meg. És mi lesz, ha már mindenkiben csalódtál? Elér a nirvanikus üresség. Nem számít már semmi. Aztán egy kis idő múlva kezdesz újra életet felfedezni a tagjaidban, minden porcikáddal közelebb akarsz kerülni újra ahhoz a fajhoz, ami a Földön a legártalmasabb. Megfeszülsz, hogy csak egy pillanatra is, újra az emberek között legyél. Ott vagy köztük. És nem is vagy ott. Újra csalódsz. Ekkor már valami eufórikusan jóleső fájdalmat - szomorúságot érzel. Minden csalódás ezután boldogságforrás lesz. Csalódsz még önmagadban is. És ez fáj legjobban. Nem tudod ki vagy, nem tudod mit akarsz. Nem tudod hogy lettél, miért. Csak egy érzésed van: a fájdalom. Örülj, ha fáj. Mert akkor még élsz.

Mivel szegény vagyok, álmom van csupán,

Álmaim lábad elé terítem

Finoman lépj, álmaimon gázolsz.