"Akkor olyan hülye vagy, mint anyád. Sőt!" 15 éves vagyok senki nem vesz komolyan. Ezzel nem is lenne semmi gond... Hányingerem van tőletek. Undorítóak vagytok részegen. Csak egyszer szabaduljak el innen!

Tudom, hogy mindenki magának alakítja az életét. És nyugodt vagyok. Mert én tenni is fogok az enyém érdekében.

 Küzdeni fogok érted, mert kell valami az életben, ami jó és érdemes élni érte.

El szerettem volna mondani, de nem érdekelt senkit. Nem mondtam igazat: valakit érdekel, de nem szeretek panaszkodni.

30 éves koromban legfeljebb pszichopata leszek.

Elolvastam a Pánikszobát. Tetszett.

Pedig milyen vidáman ébredtem...

Unom a takarítást.

A legnagyobb félelmem a depresszió.

Az én drága nővérem lediplomázott. ^^ Bár pont egy hónapja diplomázott le, most rakok fel képeket. És ha itt tartunk az én egyetlen unokabátyám, Ádám is most végez. Az ő kerti-partyjáról is készültek képek. A probléma az, hogy Annácska a fényképezőgép azon oldalát kedveli, ahol én kevesebbet vagyok. :D Szóval róla igazán kevés kép van. De! Egyszer lesz vele közös képem. ;D

 Mondanám, hogy most jól figyeljetek, de lehetetlent nem kérek. Tudom, hogy jobb dolgotok is van, mint azokra figyelni, akiknek fontosak vagytok. Mert csukott szemmel jártok mindketten. Bezárok most egy kaput. Gyönyörű szép kovácsoltvas kapu. Két nagy szárnya van, hogy beférjetek rajta akár egyszerre is. De elhatároztam: most bezárom. Hogy meddig? Azt még nem tudom. Bezárom, mert önszántatokból be nem tettétek ide a lábatokat, csak módosult gondolatokkal, azokra pedig nincs szükségem. És ha mégis szükségesnek érzek pár tébolyult ötletmenetet, nyugodjatok meg, feltalálom magamat. Egyet megígérek: A lehető legkevesebbet fogom kérni tőletek. És amit kérek, azért hálás leszek. Hálásnak kell lennem és ha akarom majd, akkor sem fogom tudni elfelejteni, mert Ti biztosan az eszembe fogjátok juttatni. Gondoskodni fogtok arról, hogy amit értem tennetek "kellett", sose felejtsem el. Mindig emlékeznem kell rá, hogy nélkületek nem lennék. És ha meg is születtem volna, nem jutottam volna el idáig. Idáig. Meddig? Hova? Majd megmutatom, hogy hova. Megkérnélek titeket, hogy bízzatok bennem, de a szavam nem sokat ér. Ebben a családban, ha nem férfiú vagy, semmi esélyed érvényesülni. Ebben a családban, ha nincs fiatalabb nálad, semmi esélyed érvényesülni. Minden egyes forintot vissza akarok fizetni nektek. Mert a gyereketek vagyok és örökké tartozni fogok nektek, megpróbálok a legkevesebbel tartozni.

 "Ha létezik seb vagy trauma, amely hosszú időre velünk marad, akkor az annak a hite vagy annak a felismerése, hogy nem szeretnek bennünket az életünkben legfontosabb emberek, a szüleink."

Frank D. Cardelle

Szoktam használni idézőjelet. 

-Zwillinge.
-Und was wird dann?
-Was? Was? Was wird dann? Experimente, natürlich, Experimente!

Nem éri meg felnőni. Szerencsére én még kicsi vagyok.

Egyik nap húsz forint másszor kétszáz.

"Sokat ígér, keveset ád."

-Mit szeretsz?
-Nem tudom.

Lári-fári rasztafári!

Köszönjük szépen, hogy hazahoztál minket!

Hawaii pulykamell hasábburgonyával.

3000Ft-nyi limonádé.

Kávészót hallok. Te is?

Ha azt mondod, hogy "soha jobbat", akkor arra célzol, hogy menjek a temetőbe?

A kérdéseim költőiek, megértettétek?

"Egy szó, mint száz", a lecsóban nincsen kolbász.

Elnyomtam. Egy darabig nem folytatom.

 Minden egyes mozdulatoddal arra világítasz rá, hogy egy lecsúszott senkiházi vagyok. Nem szándékosan csinálod, egészen biztos vagyok benne. Csak elérted azt, amit én sosem tudtam. Szeretnek. És te is szereted az embereket. Nem kell azon aggódnod, hogy vajon kit bántasz meg, mert jó vagy. Kedves vagy mindenkivel. Nem nyalizol senkinek, csak kedves vagy magadtól. Ez belőled jön. Árad. És kezdek rosszul lenni ennyi jóságtól. Tiszteled az embereket, és szeretnek ezért. Meg azért, mert olyan vagy, amilyen. Tökéletes, mondhatni. Egy embert sem hallottam volna, hogy rosszat mondott volna rád. Se nőt, se férfit. Se lányt, se fiút. És ez az idegesítő: olyan vagy, amilyen akarok lenni. És tudom, hogy sosem leszek olyan.

 Azt hiszem egy dinnyéhez hasonlítok leginkább. Kerek, fiatal dinnyéhez, nem teljesen éretthez. A héjam keserű, vannak belül magok, némelyik fekete, egyesek egészséges fehérek. Nem mindenki szeret. Ha megnövök még belül édes is lehetek.

 Megvolt a nyaralás. És jó volt! (:

El akartam dobni az egész életemet, mert azt hittem jobb lesz. Elszánt voltam. Meglendítettem a kezemet, a hév húzott rajtam egyet, de nem engedtem el azt az édes kis semmiséget. C'est la vie. Most pedig vissza akarom szerezni azt az életet, amit el akartam dobni. Milyen embernek való vagyok: ennyi butaságot csak az ember képes tenni. Ha nem harcoltam volna foggal, körömmel, azért hogy nekikezdjek valami újnak, ami bár jól hangzik nem biztos, akkor az lehettem volna, aki most szívesen lennék. Persze megeshet, hogy nem az lennék, akinek kellene lennem, vagy pont az, de nem azt szeretném. Meg kellene tanulni a dolgokat nem csak elfogadni, de meg is szeretni. A baj az, hogy ez sosem ment. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka, ráadásul nem minden arany, ami fénylik. Sok a gond, sok a baj. Még egyszer nem próbálkozok meg semmi szépnek kinéző nem biztosított úttal, csak ha nem lesz más választásom. Csak miután rosszat csináltam látom, hogy rossz. Ezt kellene kinőni. Vagyis ezt kellene megváltoztatnom, mert megnőni senki sem elhatározásból nő meg.

 Már megint üvöltözés. Nem mondom, hogy ok nélkül. És tudom, hogy nem nekem szól. De én is hallom. Lehetetlen nem hallanom. És butaság is lenne beleringatnom magam abba a képbe, amit "ideálisnak" tartok. Hülyeség. Fáradt vagyok folyton harcolni az álmokért, a valóság erős, eddig folyton kísért. Vagy amikor nem a másnap mindig duplázta a nyakamra. Ha az ember boldog hatalmas hibákat követ el. Persze sokak szerint ez nem az a boldogság, mert ez csak egy illúzió. De a boldogság boldog formáját sajnos nem ismerem. Ez jutott. Valahogy túlélem. Ezt vajon miért mondtam? Egyszer mindenkinek meg kell halni. Szóval lehetetlen túlélnem. Ha fájdalom és kín jut az Élettől, akkor azt rakom zsebre. Legalább ebből sok lesz és gazdagnak tudhatom magam... Ha nagyon akarom.

 Az fogalmazódott meg bennem, hogy... azért van csak fiúbarátod, mert az összes lányra vetélytársként tekintesz.

Holnaptól L.A.R.P.! :)

Szombaton pedig hazateleportálunk, mivel Hangerőmű! :)

"Hogy mire gondol, ő és én is ugyanazt gondolom."

 Irtó sokat veszekszünk. Bevallom sokszor jó lenne távol tőled. De kedvellek. Annyira régóta ismerlek, hogy nem tudok sok időt távol tölteni tőled. Persze lehetőségem sincs rá. Azért szoktunk összeveszni, mert... Miért is? Ja! Mert hisztis vagyok és nem alszok eleget. Ezt persze nem én érzem, hanem te. És azt is te tudod, hogy fázom-e, vagy éhes vagyok-e. Örülök, hogy te tudod. Gondolj bele: mivel én nem tudom egyszer éhen halnék, megfagynék, esetleg végkimerültségben feldobnám a talpam. Jó, hogy vagy nekem és tudod, hogy hisztis vagyok és tudod, hogy miért vagyok az. Nélküled nem tudom mi lenne velem.