Az ember nem kinő dolgokat, hanem túllép rajtuk.

Hiba lenne boldog családot kérni. Valamilyen szempontból szeretek szenvedni. És legalább nem én rontok el egy családot, hanem egy család engem.

Becsukom a szememet. Fekete szemhéjamon fehér körök jelennek meg. Rózsaszín derengés világít a bogaramba. Vajon most tág vagy szűk kívülről? Sosem derül ki, hanem nézek fel.

Nem azt mondtam, hogy szörnyű, csak azt, hogy kibírhatatlan.

Bevallom, várom a forgatást. És meghiszem nehéz munka lesz.

Remek ötleteim vannak, úgy érzem. Csak úgy sziporkázok! :)

Mit képzel magáról, kolléga?!

Talán ez az egyetlen szép dolog, ami a részem. És ez sem mindig szép. És szebb is lehetne. És szebb is volt már. És sokszor nem praktikus. És nem gondolja mindenki szépnek. És nem is biztos már, hogy szép. De az enyém.

Mennyivel könnyebbnek érzem a lábam.

Csörög a telefon.

Nemcsak a lábam, a lelkem is könnyebb lenne, ha a jeges kezeimmel tudnék írni.

Mégiscsak lehet, hogy az ember ki tud nőni dolgokat.

Elképzelem. Tökéletes vagyok. Lábaim könnyűek, ha végigsimítod érzed, hogy puhák és izmosak. Kecses alkatom nemcsak gyönyörű, hajlékony is. Selymes ruhám foltjai állandóak, mindig fényesek. A szemembe nézel. Látod, hogy mindjárt rád vetem magam és széttéplek. Rád ugrom. Mintha repülnék, oly könnyedén érkezem az öledbe. Megszagollak. Mintha megcsókolnám a nyakadat. De mi csóknak tűnik mérgező, halálos átok. Neked jutott a fenyegető mámor. De nyugodt vagy. Elernyedsz. Soha kellemesebb perced nem volt. S többé nem is lesz.

Piros, arany, zöld. Ez a kombináció hol bujkál előlem? És miért?

Megvan! Az én hűen szeretett pipacsom a búzamezőn! Miért nem gondoltam erre? Gyönyörű pipacsok! Csodaszép búzamezőn!

Nem elég.

Tehetetlenség. (N)

Nem elég, hanem elolvad.

Mit bizonyítanak a hiányzó lapok? Éppen ez az! Semmit! Mégis: hiányzanak a lapok.

Próbálj minden segítség nélkül értelmes maradni. Semmi könyv, semmi zene, semmi műremek és egy lélek sem! A ceruzát felejtsd el!

Még két órahossza.

Két nap és vedd le! Három nap és vedd le! Egy élet és halj meg!

Még valami! Kaliforniai, csemege, csípős - PAPRIKA!

Egy plusz váll most is jól jönne. Azt hiszem a legtöbb esetben jól jönne.

Ha le kellene rajzolnom az ismerőseimet, téged rajzolnálak a legszebbre.

Eddig nem is tűnt fel, hogy itt ilyen sok növény van.

[rajz]

És ez mind egy helyen.

Mester.

Ajándékok. Miért nem sikerülnek?

blőőő

Kedves Erzsike!

Ne higgy nekem! Rendes vagyok, még ha nem is mutatom.

Ropp. Mindig sikerül felhívnom ezzel a figyelmet. Kivéve akkor, ha akarom. De mikor nem akarom, akkor állandóan.

Zöldkör. KÁVÉ. FŰ?

Elsősorban törvény. Törvény. Vágod? Nem, szeletelem.

Csoportfőnöki. Vicceltem. Jól esett.

Azt hiszem még itt sincs helyem.

Nyílt nap?! Azt a szűzies rózsakertjét!

Holnap irány István.

Ha a betűket rajzolnám, nem írnám, lehet, hogy rosszabb lenne, nem?

[abc]

[számok]

Túlléptem rajtad, vagy csak meguntalak?

Bíró és kész.

Az ész az ész. És ami nincs, az nincs.

Már csak 3/4 óra.

Hat oldal, te zsibvásáros mennyország!

Habcsókok lebegnek felettem. Nézd, milyen szép!

-Miért lett tömeggyilkos?
-Híres akartam lenni.

Kedves szürkeség ez számomra. Megvédi a titkaimat, eltakar, levegőt juttat a tüdőmbe. Hasonló a szmoghoz, csak éppen szédítőbb.

Az, hogy "béke", olyan egyszerűen és jól hangzik. Megvalósítani lehetetlen.

Mikor volt ősz? Nem vettem észre!

Senki sem azt kapja, amit megérdemel. Mert ha azt kapná, nem érdemelné meg.

Minél hangosabban kiabálsz a vízben, hogy "segítség, mentsenek meg, fuldoklom" annál kevésbé kelted fel a figyelmet.

Több, mint tíz nap. Azt hiszem ez hosszú lesz.

Így, hogy túl vagyok életem első főszerepén, meg kell mondjam: nem érzek semmi változást.

Nincs semmi problémám veled, csak meguntam, hogy azt hiszed, a te problémáid mindennél fontosabbak. Elhiszem, hogy fontosak, de a legtöbbet magadnak csinálod.

Nem hallanak. Üres az ég. Fellövök. Odarepül egy madárka. Reménykedek, hogy nem éri utol. Arcom az ég felé, várom, hogy rázuhanjon a tehetetlen kis tömeg. Lezúdul a szemhéjam. Kipattan a szemem. Eltűnt az égről a hullócsillagom. Semmi sincs fent. Körülnézek. Semmi. Megfordulok, a földet fürkészem. Elszámoltam magam. Úgy tűnik mégsem a szédülésem csillagai száguldottak felém. Tényleg lelőttem a madarat.

 zöldebb

irodai diszkó

city jump

walking on sunshine

Sörrel, vagy sör nélkül, de sörkorcsolyázni fogunk.

A valószínű nem lehet átlátszó, mert akkor nem valószínű, hogy látod.

Rendkívül hasznos voltam ma. A tű, amivel összevarrták a lábamon az ötödik ujjat nem első osztályú, és egy panaszlevél megírásához a nevemet adtam.

Csak két öltés.

Az egy dolog, hogy magamban kárt teszek, de hogy a többiek edzését is elrontottam... nagyon rossz érzés.

Gyűlölöm a tehetetlenséget.

Annyi mindent köszönhetek neked.

És igen: most van egy fél pár zokni a táskámban. Ráadásul piszkos. Mondjuk... a fél lábam meg csurom vér.

"Tudod, mi a bajom? Az, hogy csináltad ezt!"

Elfelejtettem megkérdezni a mentőket, hogy szirénáztak-e.

Eddig is tehetetlennek éreztem magamat. Most gyűlölöm minden pillanatomat.

Hiányzik az az ember, akinek sírhatnék a vállán.

-Jöttünk beteglátogatóba!
-Igen? És ki a beteg?

Üdvözöllek, Zion! Megérkeztem!

Attól, hogy a bal szemem vérben forog, nem leszek függő.

Úgy döntöttem mindig igazat fogok mondani, bármennyire fáj is ez.

Jamaikai atomerőmű,

Tessék: nézzétek és lássátok! Csúf lettem, de boldog voltam, vidám. És ezekben a pillanatokban ezt is sikerült elvennetek. Gratulálok, a szegényből is szegényt tudtok csinálni.

Ha valaki nem akar megbocsátani, akkor nem feltétlenül gyáva. Lehet, hogy csak reálisan látja a dolgokat.

Mi lenne, ha minden nap leülnék fél órára írni? Nem golyóznék be?

Ahogy a levelek kopnak, a hajam is kénytelen sárgulni.

Néha eszembe jutsz és gondolkodóba esek. Belém hasít egy penge, ami maga után a sebben téged húz. Biztosan kiegészítenénk egymást.

Járni nem tud, de iskolába mehet.

Úgy látszik a születésnapomat minden évben a kórházban fogom ünnepelni.

Túlságosan kedvellek ahhoz, hogy beléd szeressek.

Ha egy kedves, kiegyensúlyozott életet is választhatok, miért választanék mást?

Légy türelmes! Egyszer mindennek eljön az ideje. És milyen jó volt, mikor még annak a bizonyos mindennek nem jött el az ideje!

Mit nem adnék, hogy ott élhessek! Teli csillagokkal, kőzet- és gázbolygókkal. Persze lehet, hogy ha oda születtem volna rettenetes természetem tönkre tette volna azt a különleges univerzumot.

Milyen jó lenne olyannak lenni, mint az a bácsi a buszon! Nem emlékszem az arcára, sem a testalkatára, az illatára, de még a hangjára sem. Párbeszédünk így hangzott:
-Leülhetek?
-Kérem! - röviden ennyi lett volna. Nem emlékszem rá, mégis mindig rá emlékszem a buszon, mikor állok, mikor ülök, mikor felállok, mikor leszállok.

A világ minden bizonnyal összement. Ha nem így lenne, az azt jelentené, hogy megint nőttem.

Az iskolai padok nem alkalmasak az alvásra. Ez olykor rettenetesen elszomorító.