"Akkor olyan hülye vagy, mint anyád. Sőt!" 15 éves vagyok senki nem vesz komolyan. Ezzel nem is lenne semmi gond... Hányingerem van tőletek. Undorítóak vagytok részegen. Csak egyszer szabaduljak el innen!

Tudom, hogy mindenki magának alakítja az életét. És nyugodt vagyok. Mert én tenni is fogok az enyém érdekében.

 Küzdeni fogok érted, mert kell valami az életben, ami jó és érdemes élni érte.

El szerettem volna mondani, de nem érdekelt senkit. Nem mondtam igazat: valakit érdekel, de nem szeretek panaszkodni.

30 éves koromban legfeljebb pszichopata leszek.

Elolvastam a Pánikszobát. Tetszett.

Pedig milyen vidáman ébredtem...

Unom a takarítást.

A legnagyobb félelmem a depresszió.

Az én drága nővérem lediplomázott. ^^ Bár pont egy hónapja diplomázott le, most rakok fel képeket. És ha itt tartunk az én egyetlen unokabátyám, Ádám is most végez. Az ő kerti-partyjáról is készültek képek. A probléma az, hogy Annácska a fényképezőgép azon oldalát kedveli, ahol én kevesebbet vagyok. :D Szóval róla igazán kevés kép van. De! Egyszer lesz vele közös képem. ;D

 Mondanám, hogy most jól figyeljetek, de lehetetlent nem kérek. Tudom, hogy jobb dolgotok is van, mint azokra figyelni, akiknek fontosak vagytok. Mert csukott szemmel jártok mindketten. Bezárok most egy kaput. Gyönyörű szép kovácsoltvas kapu. Két nagy szárnya van, hogy beférjetek rajta akár egyszerre is. De elhatároztam: most bezárom. Hogy meddig? Azt még nem tudom. Bezárom, mert önszántatokból be nem tettétek ide a lábatokat, csak módosult gondolatokkal, azokra pedig nincs szükségem. És ha mégis szükségesnek érzek pár tébolyult ötletmenetet, nyugodjatok meg, feltalálom magamat. Egyet megígérek: A lehető legkevesebbet fogom kérni tőletek. És amit kérek, azért hálás leszek. Hálásnak kell lennem és ha akarom majd, akkor sem fogom tudni elfelejteni, mert Ti biztosan az eszembe fogjátok juttatni. Gondoskodni fogtok arról, hogy amit értem tennetek "kellett", sose felejtsem el. Mindig emlékeznem kell rá, hogy nélkületek nem lennék. És ha meg is születtem volna, nem jutottam volna el idáig. Idáig. Meddig? Hova? Majd megmutatom, hogy hova. Megkérnélek titeket, hogy bízzatok bennem, de a szavam nem sokat ér. Ebben a családban, ha nem férfiú vagy, semmi esélyed érvényesülni. Ebben a családban, ha nincs fiatalabb nálad, semmi esélyed érvényesülni. Minden egyes forintot vissza akarok fizetni nektek. Mert a gyereketek vagyok és örökké tartozni fogok nektek, megpróbálok a legkevesebbel tartozni.

 "Ha létezik seb vagy trauma, amely hosszú időre velünk marad, akkor az annak a hite vagy annak a felismerése, hogy nem szeretnek bennünket az életünkben legfontosabb emberek, a szüleink."

Frank D. Cardelle

Szoktam használni idézőjelet. 

-Zwillinge.
-Und was wird dann?
-Was? Was? Was wird dann? Experimente, natürlich, Experimente!

Nem éri meg felnőni. Szerencsére én még kicsi vagyok.

Egyik nap húsz forint másszor kétszáz.

"Sokat ígér, keveset ád."

-Mit szeretsz?
-Nem tudom.

Lári-fári rasztafári!

Köszönjük szépen, hogy hazahoztál minket!

Hawaii pulykamell hasábburgonyával.

3000Ft-nyi limonádé.

Kávészót hallok. Te is?

Ha azt mondod, hogy "soha jobbat", akkor arra célzol, hogy menjek a temetőbe?

A kérdéseim költőiek, megértettétek?

"Egy szó, mint száz", a lecsóban nincsen kolbász.

Elnyomtam. Egy darabig nem folytatom.