Minden egyes mozdulatoddal arra világítasz rá, hogy egy lecsúszott senkiházi vagyok. Nem szándékosan csinálod, egészen biztos vagyok benne. Csak elérted azt, amit én sosem tudtam. Szeretnek. És te is szereted az embereket. Nem kell azon aggódnod, hogy vajon kit bántasz meg, mert jó vagy. Kedves vagy mindenkivel. Nem nyalizol senkinek, csak kedves vagy magadtól. Ez belőled jön. Árad. És kezdek rosszul lenni ennyi jóságtól. Tiszteled az embereket, és szeretnek ezért. Meg azért, mert olyan vagy, amilyen. Tökéletes, mondhatni. Egy embert sem hallottam volna, hogy rosszat mondott volna rád. Se nőt, se férfit. Se lányt, se fiút. És ez az idegesítő: olyan vagy, amilyen akarok lenni. És tudom, hogy sosem leszek olyan.

 Azt hiszem egy dinnyéhez hasonlítok leginkább. Kerek, fiatal dinnyéhez, nem teljesen éretthez. A héjam keserű, vannak belül magok, némelyik fekete, egyesek egészséges fehérek. Nem mindenki szeret. Ha megnövök még belül édes is lehetek.

 Megvolt a nyaralás. És jó volt! (:

El akartam dobni az egész életemet, mert azt hittem jobb lesz. Elszánt voltam. Meglendítettem a kezemet, a hév húzott rajtam egyet, de nem engedtem el azt az édes kis semmiséget. C'est la vie. Most pedig vissza akarom szerezni azt az életet, amit el akartam dobni. Milyen embernek való vagyok: ennyi butaságot csak az ember képes tenni. Ha nem harcoltam volna foggal, körömmel, azért hogy nekikezdjek valami újnak, ami bár jól hangzik nem biztos, akkor az lehettem volna, aki most szívesen lennék. Persze megeshet, hogy nem az lennék, akinek kellene lennem, vagy pont az, de nem azt szeretném. Meg kellene tanulni a dolgokat nem csak elfogadni, de meg is szeretni. A baj az, hogy ez sosem ment. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka, ráadásul nem minden arany, ami fénylik. Sok a gond, sok a baj. Még egyszer nem próbálkozok meg semmi szépnek kinéző nem biztosított úttal, csak ha nem lesz más választásom. Csak miután rosszat csináltam látom, hogy rossz. Ezt kellene kinőni. Vagyis ezt kellene megváltoztatnom, mert megnőni senki sem elhatározásból nő meg.

 Már megint üvöltözés. Nem mondom, hogy ok nélkül. És tudom, hogy nem nekem szól. De én is hallom. Lehetetlen nem hallanom. És butaság is lenne beleringatnom magam abba a képbe, amit "ideálisnak" tartok. Hülyeség. Fáradt vagyok folyton harcolni az álmokért, a valóság erős, eddig folyton kísért. Vagy amikor nem a másnap mindig duplázta a nyakamra. Ha az ember boldog hatalmas hibákat követ el. Persze sokak szerint ez nem az a boldogság, mert ez csak egy illúzió. De a boldogság boldog formáját sajnos nem ismerem. Ez jutott. Valahogy túlélem. Ezt vajon miért mondtam? Egyszer mindenkinek meg kell halni. Szóval lehetetlen túlélnem. Ha fájdalom és kín jut az Élettől, akkor azt rakom zsebre. Legalább ebből sok lesz és gazdagnak tudhatom magam... Ha nagyon akarom.

 Az fogalmazódott meg bennem, hogy... azért van csak fiúbarátod, mert az összes lányra vetélytársként tekintesz.

Holnaptól L.A.R.P.! :)

Szombaton pedig hazateleportálunk, mivel Hangerőmű! :)

"Hogy mire gondol, ő és én is ugyanazt gondolom."

 Irtó sokat veszekszünk. Bevallom sokszor jó lenne távol tőled. De kedvellek. Annyira régóta ismerlek, hogy nem tudok sok időt távol tölteni tőled. Persze lehetőségem sincs rá. Azért szoktunk összeveszni, mert... Miért is? Ja! Mert hisztis vagyok és nem alszok eleget. Ezt persze nem én érzem, hanem te. És azt is te tudod, hogy fázom-e, vagy éhes vagyok-e. Örülök, hogy te tudod. Gondolj bele: mivel én nem tudom egyszer éhen halnék, megfagynék, esetleg végkimerültségben feldobnám a talpam. Jó, hogy vagy nekem és tudod, hogy hisztis vagyok és tudod, hogy miért vagyok az. Nélküled nem tudom mi lenne velem.