Minden egyes mozdulatoddal arra világítasz rá, hogy egy lecsúszott senkiházi vagyok. Nem szándékosan csinálod, egészen biztos vagyok benne. Csak elérted azt, amit én sosem tudtam. Szeretnek. És te is szereted az embereket. Nem kell azon aggódnod, hogy vajon kit bántasz meg, mert jó vagy. Kedves vagy mindenkivel. Nem nyalizol senkinek, csak kedves vagy magadtól. Ez belőled jön. Árad. És kezdek rosszul lenni ennyi jóságtól. Tiszteled az embereket, és szeretnek ezért. Meg azért, mert olyan vagy, amilyen. Tökéletes, mondhatni. Egy embert sem hallottam volna, hogy rosszat mondott volna rád. Se nőt, se férfit. Se lányt, se fiút. És ez az idegesítő: olyan vagy, amilyen akarok lenni. És tudom, hogy sosem leszek olyan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.