És már megintcsak sírok.

Ne felejtsd el, hogy ha az ember nem érzi magát biztonságban, akkor menekülni akar. Ha egy kapcsolatban az egyik fél nem érzi helyét sérthetetlennek, akkor menekülni akar majd. Tehát ha mással kapcsolatot létesítesz, mint potenciális partner, akkor jelenlegi partnered veszélyben érzi majd magát, és menekülni akar. Meg akar majd szabadulni tőled, hogy ne érezze azt, hogy kevés. Hogy lehetőséget adjon Neked és bár saját életében negatív változás kövekezik be, mégis remél, hogy valaki lesz, akinek megfelel, akinek elegendő. Akit boldoggá tehet, és aki boldoggá teszi.

Az ember nem kérhet az egyik féltől, hogy legyen hűséges, ez alapvető követelménynek kell legyen. Az embernek magától kell döntenie emellett. Ha nem biztosítod a másik felet erről, akkor miért vársz te is biztosítást? Szörnyű érzés féltékenynek lenne, és sokszor az ember magára haragszik miatta. Mert nem elég csinos, nem elég okos, nem elég ismeretlen. Az ember labilissá válik, ha megmozdul lába alatt a talaj. Ha elveszít minden tartópillért, ha semmi biztosíték nem marad számára.

És önzetlenül megteszel bármit társadért, beleszakadsz, hogy vele lehess, mégis több időt szakít egy állítólagos távolabbi ismerősre, mint rád. De nem vagy féltékeny, mert felesleges.

Csak akkor szexeltek, ha a másik fél akar. Ha fáj valakinek valami, csak akkor fontos, ha nem neked fáj. Teljesen mindegy az egész, a szexnek nem kellene hangsúlyt kapnia. Akkor vajon mi kapjon hangsúlyt, ha beszélgetni nem beszélgethettek, mert akkor már rögtön "veszekedtek". Ha nem értetek egyet, akkor inkább ne is beszélgessetek. Mert semmi szükség arra, hogy te vitázz a partnereddel. Mert keveset találkoztok, és akkor nem kellene veszekedni. De vajon mit csináljatok, ha nem beszélgettek és nem szexeltek? Végezd el párod feladatait, amíg ő szórakozik, aztán ne légy depressziós, mert tulajdonképpen együtt vagytok, csak mégsem. De együtt vagytok, csak mégsem.

Együtt...

Ma sírtam lángos sütés közben. Mert eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik Papa. És te nem ismered. Nem is ismerted. És nem is fogod. Nem tudod és nem is fogod tudni, mennyire szerettem.

Látom, az arcodat, mikor Mamád eszedbe jut. Tudom, mit érzel, mert ismertelek, mikor átestél a legrosszabbon. Azt hiszem, hogy nem tudod, mit szoktam érezni, ha Papára gondolok.

Kicsit féltelek, mert egy lányt sem szedtél össze a gólyabálon. Nagyon hízelgő egyébként. Tökéletesen éreztem magam. Köszönöm!

A nem táncoló csoporttársad majdcsak megtalálja a lányt, akivel táncolt.

Nem kaptunk kétágyas szobát. Te mondtad, hogy ha nem férünk el, akkor majd a földön alszol.

Egész este szorongtam, hogy ne kényelmetlenkedj mellettem. Nem akartam, hogy padlóra kerülj. Aztán nem bírtam tovább. Felültem, te épp ittál. Csak szűz fröccsöt szénsav nélkül. Rád néztem, majd a földre. Iszonyatosan el voltam már gémberedve. Rád néztem, majd a földre. Szépen megterítettél egy takaróval és párnával. Rád néztem, majd a földre. Befejezted az ivást, majd azt mondtad, akkor feküdjek a földre.

Szörnyen esett. Ott sem tudtam aludni. Rémesen fáj minden porcikám. És te még mindig alszol. De nem vagy halott. Csak te tudsz aludni.

Nem akartam, hogy a padlón aludj. Nyafogtál volna utána. De hatalmasra értékeltem volna, ha megteszed értem. Szolidaritásból melléd feküdtem volna a földre. De te azt mondtad "akkor feküdj le a földre". És rosszul esett.

Aztán pár percig fent voltál. A szobatársad nagyot nézett, hogy milyen mélyre kerültem. És még neked állt feljebb.

Túl sok por volt az ágyneműben. Nem kaptam levegőt.

Valami nincs rendben, de nem tudom, mi az. Azt hiszem megértettem, hogy nem kell féltékenynek lennem. De valami nem jó. Fogalmam sincs mi. Tudom, bajok vannak a fejemben. És ezt nagyon sajnálom. Remélem nemsokára helyre áll a koponyámban minden. Talán agydaganatom van. Hipochonder vagyok, nem akarok semmit a falra festeni. Esetleg egy egyszarvút és egy szivárványt.

Még sosem kaptam olyan kedves ajándékot születésnapomra, mint tőled. De a szeretetednél nincs hízelgőbb.

Ha egy városba kerülünk, szívesen futnék veled rendszeresen.

Szeretlek. Sírás tör rám, ha erre gondolok. És sajnos mindig erre gondolok.

Még sosem volt hosszú kapcsolatom. Nem vagyok hozzászokva, hogy az emberek megunnak, nem leszek nekik elég, mással fantáziálnak.

Vagy ha mégis így volt, nem érdekelt.

De most érdekel. És rettenetesen féltékeny tudok lenni.