Érdekes dolog az internetes beszélgetés. Mármint ha írásban történik. Szerencsére vannak hangulatjelek és egyebek, amik segítenek az önkifejezésben. Azonban azt el kell mondjam, hogy én szíveket és csókos szájakat csak annak küldök, akinek udvarolok, vagy igen kedves barátom, családtagom, s nem ébresztek benne kétes elképzeléseket, hogy esetleg máshol máskor mást is tennék vele.

És erről mesélnék még neked egyet s mást, ha épp nem játszanál.

Kár, hogy annyira szeretlek. Szerettelek.

Nyáron kezdődött a depresszióm, és azt hittem majd az iskolakezdés változtat rajta. Hát, nem így történt...

Az NKE-KTK-ra vettek fel, közigazgatás-szervező szakra. A szak távolabb áll a managmenttől, mint gondoltam. A tantárgyak nem mennek jól. És most arra a következtetésre jutottam, hogy abba kell hagyjam. A hétvégén kiköltözök a kollégiumból, hogy gond nélkül megszüntethessem a hallgatói jogviszonyomat.

Dolgozni fogok, és megpróbálok még egy nyelvvizsgát megcsinálni a következő tanévig. Ha minden jól fog menni, talán még a jogosítványt is megszerezhetem. De tudom, hogy dolgozni sem lesz könnyebb.

Csak végre találnám már meg a helyemet. Szörnyen érzem magam, és a sírásrohamok egyre gyakoribbak. Rettenetes érzés, hogy kevésnek érzi magát az ember, hogy nem tudja, mit csinál, mit kellene csinálnia. Nincs sikerélmény, nincs élvezet. A legkellemesebb érzés, ha valami elbódít, mert akkor távol kerülök a valóságtól, ahol kőkeményen érzem a csalódást magam iránt, a sikertelenséget, minden lesújtó dolgot.

Talán megcsalogatnak...

It's simple! Use the evolution!