Ma sírtam lángos sütés közben. Mert eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik Papa. És te nem ismered. Nem is ismerted. És nem is fogod. Nem tudod és nem is fogod tudni, mennyire szerettem.

Látom, az arcodat, mikor Mamád eszedbe jut. Tudom, mit érzel, mert ismertelek, mikor átestél a legrosszabbon. Azt hiszem, hogy nem tudod, mit szoktam érezni, ha Papára gondolok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.