"Tavasz virágcsodáit ki hajítja
az útra, hol szerelme elhalad?
S bérül ki fon a méltó alkotásra
silány lombból koszorút, ha nem ő?
S mi hat fel az Olümposz magasára?
A költőben ható embererő!"

Úgy kelleted neki magad, hogy hányingerem van. Ez egy tanóra. Néhány tanár lehet beléd szerelmes, de ez akkor is undorító. Ő férfi, te meg fiú vagy. Ennél még a pedofil nővel is jobban mutatsz.

Megint tapasztalnom kellett, hogy vannak, akik nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy az embernek egyedül is embernek kell lennie. Mert csak magára számíthat. Az ego mindig az egóval marad.

Wever put off until tomorrow, what you can do today!

"Elfelejteni! ... Lehet-e elfelejteni? ... Miért nem tudok én elfelejteni?"

Néha sikerül elhinnem, hogy különleges vagyok. Aztán magamra ismerek.

Ha az ég lenne a palettám, le se szarnám, hogy nem tudok festeni.

Jut eszembe...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.