És igen: a kacsák tényleg hápognak.

Hiányzol. Erre azt hiszem nincs jó válasz. És ezen kívül nem tudom mit mondhatnék még. De ez a szó önmagában üres. Olyan mint a kifogyott fogkrémes tubus. Kifacsart, elhasznált, szemétbe való.

Ahogy a történelem ezen szakaszát nézem, már meg kellett volna halnom, hogy a múzsád lehessek. Ich meine, így nem is akkora veszteség, hogy elfelejtettél.

Nincs jobb dolgom, mint szerelmes üzeneteket várni tőled. >>> Nincs jobb dolgom, mint várni a semmire.

Annyira jóllaktam az önutálattal, hogy hányingerem van.

Képzeld: vettem egy új sarut! Csak el akartam mondani valakinek.

Ha sírsz, csak esőben sírj. De ha esik, akkor ne sírj.

Mikor a szemed előtt szépül meg valaki, egyetlen szótól, de nem a te kedvedért.

Akarlak. Te meg undorodsz tőlem. Legalábbis én ezt tenném.

Teljesen egyedül van az ember, mégis úgy érzi figyelik.

A folyóban színes az élet, de a csatornában izgalmasabb. És ezért a kijelentésért támadnak a folyó menti bogarak.

És váratlanul eszedbe jut a kedvenc gyerekkori műsorod főcímdala.

Termikus szempontból a délelőtt három óra lesz a kedvenc időpontom.

Vajon ezek a tündéri teremtmények, akiket kacsáknak hívunk, meg tudnák enni a békákat?

El is felejtettem mennyi minden történt már az életben. És semmi jót ne tudnék mesélni? A problémák elhanyagolása olykor a megoldáshoz is vezet./?