links rechts gradeaus

du kommst hier nicht mehr raus

links rechts gradeaus

du kommst hier nicht mehr raus



der Wahnsinn hat mich eingesperrt

und deine Heile Welt verzerrt

hat sich in deinen Kopf gepflanzt

lauf, Kind, lauf, so schnell du kannst



du weißt nicht mehr, wer du bist

du weißt nicht mehr, was liebe ist

dein Spiegelbild hat sich entstellt

niemand ist hier, der zu dir halt



klopf klopf, lass mich rein

lass mich dein Geheimnis sein

klopf klopf - klopf klopf

klopf klopf, lass mich rein

lass mich dein geheimnis sein

klopf klopf, lass mich rein

lass mich dein Geheimnis sein



links rechts gradeaus

du bist im Labyrinth

links rechts gradeaus - links rechts gradeaus



keiner kann dir sagen, welche Türen die richtigen sind

mein verlornes Kind

links rechts gradeaus

du bist im Labyrinth

links rechts gradeaus - links rechts gradeaus



keiner kann dir sagen, wer die guten und die bösen sind

mein verlornes Kind



du hast mich oft aus dir verbannt

an meinem Zorn dein Herz verbrannt

dein zweite ich, die zweite Haut

hab ich in deinem Kopf erbaut



wenn ich in deine Seele tauche

und dich für meine Lust gebrauche

dann werd ich deine Sinne blenden

das Spiel kannst nur du selbst beenden



klopf klopf, lass mich rein

lass mich dein Geheimnis sein

klopf klopf - klopf klopf

klopf klopf, lass mich rein

lass mich dein Geheimnis sein

klopf klopf, lass mich rein

lass mich dein Geheimnis sein

A tekintetünk találkozott, s mintha csalódás lappangott volna a lelkéhez vezető úton...

Az úton kis fekete békák ugrándoztak, mintha azt hitték volna, hogy ők bolhák. A járdán nem csak ezek a bolhák pattogtak, kifordult csigát is láttunk. Sárga, piros, kék és egy cseppnyi krém szín - ebből állt. Tovább, tovább. Egy pár elnyomott bolha mentén elértünk célunkhoz. Mint a matricák, úgy festettek a lapos-bolhácskák. Elintéztük, amit akartunk. Visszaindultunk. Anyámként szeretett társam, vér-pipacsot szedett. Mikorra elértük a házat, már csak egy szirma maradt. Így, hát eldobta. Megosztva tudásomat a hó-pipacsról, nevetett. Nevetett, s kacajának csengése, mint harangok zúgása. A fejem szétrobbant, a szám kiszáradt, s mintha nem viselném jól társaságát, úgy bántam vele, mint a pokróccal. Meg fogja érteni, hogy nem rá haragudtam. A szerszámok lüktetése sok gondot okoz, bár ezek nélkül nem lehetne élni... Érteni fogja és megbocsát majd.

Most ilyen a hangulatom. Tegnap néhány embert meg tudtam volna ölni, ami ijesztő (legalábbis számomra)... Ma, viszont jól érzem magam. :) Remélem így marad.

Mint drótkefével sértett bőrfelületen a csillogó ambróziacseppek, úgy virágoztak a határi pipacsok...

Ugráló bolhaként pattogtak a barnás gyöngyszemek a Szürke-tengerbe. Majd pár perc után szorgos hangyává váltak és öblök között csordogáltak. Végül Szürke-tenger királya felttekintett. Elgondolkodott, hogy miért jobb lent a földön, mint fent a felhőkben... Nem találta a választ, de tudta, ha akarna sem tudna az ellen tenni, hogy ne legyen meg az ördögi kör, mely lehúzza népét és újra meg újra felkarolja. Gondolkozott. Miért jó, hogy országába olvaszt rengeteg részt, mely nem őt illetné? Ha ő a király, miért nem tud ezek ellen tenni semmit? Ki irányítja ezt a hatalmas káoszt? Árvíz, áradás, özönvíz... Hatalmas esők, viharok, villámcsapások, mennydörgések. Ki tudná ezeket legyőzni? Talán a "tökéletes" faj, mely "mindennél erősebb"? Akkor, hogy hagyhatták, hogy idáig fajuljanak a dolgok, sőt miért segítették elő ezt a borzalmas reakciót? Annyira sok kérdés gyűlt össze a tisztelt király fejében, hogy hőmérséklete túlfűtötte, és eltűnt. Eltűnt, mintha nem is lett volna, majd, mint a főnix, újjá éledt, de semmi nem foglalkoztatta... Talán, mert már nem a régi Szürke-tenger királya volt. Ő, csak egy klón volt, mely csak bámult és szórakozott a balsorsú népén, akik beleragadtak egy percenkét zajló körhintába, mely soha meg nem áll. Ő nem tudta hol van, de érezte, minden más. A szerencsés Új király a Vörös-tenger egyik polgára lett, de erről mit sem tudva, boldogan tengeti napjait, mint Szürke-tenger Új királya...

Szerettem volna megmutatni egy videóklippet, de nem találtam meg youtube-on, mert törölték... Ez a szám lett volna: Oomph! - True Beauty Is So Painful.

A Halott menyasszony szerintem jó film... És a szám is tetszik... És... Most rámtört ez a hangulat...

"Hogy tudsz így szeretni? Én soha, nem tudnálak..." - Vagy mégis...?

Vaskobalt. ♥

Régen küldte Kövi ezt a számot, mondván, hogy tök jó, meg minden. Tényleg jó. És ma eszembe jutott és megint rákattantam. :)

Ez hasonló oldal az előzőhöz, csak mégis más. :) Az előző érdekesebb, de ez is leköt. :)

drakula.freeblog.hu/

Hát, nem tudom mit mondjak... Tegnap elkezdtem olvasni. Ma folytattam és nagyon tetszett. Kisebb-nagyobb helyesírási hibák vannak a bejegyzésekben, de nekem nagyon tetszett. :) (Y)

dracul.blog.hu/

Várom a folytatást. 0.0

www.aurora.hu/letoltesek/index.htm

www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot

www.google.hu/images

en.wikipedia.org/wiki/Lilith

osara.wicca.hu/lilith.html

webcache.googleusercontent.com/search

brannah.gportal.hu/gindex.php

sorrisa.freeblog.hu/archives/2009/03/27/Lilith/

www.asztralutazas.hu/index.php/Forras-studio-/Samael-Arkangyal-atadasa-a-TEREMTESROL-I.html

hu.wikipedia.org/wiki/LaVey-i_s%C3%A1t%C3%A1nizmus

www.google.hu/url

www.google.hu/#q=samael+lilith&hl=hu&prmd=i&source=lnt&tbs=lr:lang_1hu&lr=lang_hu&ei=Zx34S9yWNNWIOP-HvJUM&sa=X&oi=tool&resnum=1&ct=tlink&ved=0CAcQpwU&fp=b73690397686d8f

Hiperkarma - Kérdőjel
 

Egy rajzfilmbe élek együtt veled,
látom a fejed felett a kérdőjelet
Nem érted miért nem vagy boldog
Hiszen itt mindent lehet, ide az anyád elől is elrejtheted
a fejed felől a kérdőjeled

És ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok, akkor azt mond meg hogy miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek, olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas, aki lyukat üt a kanyonban mégis mindig újra próbálja, jobb lesz minden, nekem elhiheted,
leesik az állad, kinyilik a szemed és észreveszed (te is észreveszed) a fejed felett a kérdőjelet, látod a fejed felett a kérdőjelet, a fejed felett van saját kérdőjeled

Már átláttok rajtam, de nem láttok belém, én egy univerzális gondolkodóval élek, aki folyton boldogabb akar lenni, s nem érti meg, hogy ez nem igy működik, nem ilyen egyszerű, s folytatnám még tovább is van, de félbeszakit, s azt mondja hogy ez az élet szerinte, annyira egyszerű, hogy az már fáj, mégis érdekes láthatnám én is, hát persze hogy láthatnád, csak akkor ne legyél már ilyen mélységesen felületes!

Mond meg milyen legyek mikor egy rajzfilmben élek együtt veled, együtt veled, és ott van a fejed felett a kérdőjeled, neked is ott van a fejed felett a kérdőjeled, a fejed felett van saját kérdőjeled.

Lassan vége lesz és te itt maradsz
Van saját kérdőjeled
Lassan vége lesz és te itt maradsz
Lassan vége lesz és te itt maradsz
Lassan vége lesz és te itt maradsz
Lassan vége lesz és te itt maradsz
Lassan vége lesz és te itt maradsz
Lassan vége lesz és te itt maradsz...
 

Forrás:

www.youtube.com/watch

www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/33921/hiperkarma/kerdojel-zeneszoveg.html

Érezni akarok... Érezni, hogy szeretnek, érezni, hogy fontos vagyok, érezni, hogy szüksége van valakinek rám. Nem az egész emberiségnek, nem. Bármilyen élőlény fogadjon el. Ne akarják, hogy természetes legyen a mosolyam, ha nem segítettek a kialakulásában. Ne akarják, hogy folyton mosolyogjak, ha azért neveznek "hülyének", hogy "ne érezzem jól magam". Ne mondják, hogy az élet szép, mert én nem így látom. Az élet gonosz, nem hagyja, hogy bárki élhesse. Én nem tudom... Érezni akarom. Érezni akarok mindent, amit a boldogok éreznek. Érezni. Érezni, hogy élek... És ne abban nyilvánuljon meg, hogy működnek a szerveim, hogy fáj a fejem, vagy ssajog a térdem. Érezni akarok valami pozitívat, hogy el tudjam hinni, hogy létezik...

Érezni!