felláció, irrumáció, kunnilingusz és anilingusz húzták a mikulás szánját

A lelkem már elszállt, s testemet a Földhöz csak egy szál köti. Nem tudom, milyen erős ez a kurva fonal, de már elkezdtem rohadni. Talán imádkoznom kellene, hogy szakadjon el minél hamarabb. Mert 21 grammért nem merek már.

Kicsit féltelek, mert egy lányt sem szedtél össze a gólyabálon. Nagyon hízelgő egyébként. Tökéletesen éreztem magam. Köszönöm!

A nem táncoló csoporttársad majdcsak megtalálja a lányt, akivel táncolt.

Nem kaptunk kétágyas szobát. Te mondtad, hogy ha nem férünk el, akkor majd a földön alszol.

Egész este szorongtam, hogy ne kényelmetlenkedj mellettem. Nem akartam, hogy padlóra kerülj. Aztán nem bírtam tovább. Felültem, te épp ittál. Csak szűz fröccsöt szénsav nélkül. Rád néztem, majd a földre. Iszonyatosan el voltam már gémberedve. Rád néztem, majd a földre. Szépen megterítettél egy takaróval és párnával. Rád néztem, majd a földre. Befejezted az ivást, majd azt mondtad, akkor feküdjek a földre.

Szörnyen esett. Ott sem tudtam aludni. Rémesen fáj minden porcikám. És te még mindig alszol. De nem vagy halott. Csak te tudsz aludni.

Nem akartam, hogy a padlón aludj. Nyafogtál volna utána. De hatalmasra értékeltem volna, ha megteszed értem. Szolidaritásból melléd feküdtem volna a földre. De te azt mondtad "akkor feküdj le a földre". És rosszul esett.

Aztán pár percig fent voltál. A szobatársad nagyot nézett, hogy milyen mélyre kerültem. És még neked állt feljebb.

Túl sok por volt az ágyneműben. Nem kaptam levegőt.

Valami nincs rendben, de nem tudom, mi az. Azt hiszem megértettem, hogy nem kell féltékenynek lennem. De valami nem jó. Fogalmam sincs mi. Tudom, bajok vannak a fejemben. És ezt nagyon sajnálom. Remélem nemsokára helyre áll a koponyámban minden. Talán agydaganatom van. Hipochonder vagyok, nem akarok semmit a falra festeni. Esetleg egy egyszarvút és egy szivárványt.

Még sosem kaptam olyan kedves ajándékot születésnapomra, mint tőled. De a szeretetednél nincs hízelgőbb.

Ha egy városba kerülünk, szívesen futnék veled rendszeresen.

Szeretlek. Sírás tör rám, ha erre gondolok. És sajnos mindig erre gondolok.

Még sosem volt hosszú kapcsolatom. Nem vagyok hozzászokva, hogy az emberek megunnak, nem leszek nekik elég, mással fantáziálnak.

Vagy ha mégis így volt, nem érdekelt.

De most érdekel. És rettenetesen féltékeny tudok lenni.

És most itt vagyok. Te megint nem.

Mit tegyek? Elveszek.

Szeptember...

ne gyere.

Nem kellesz

énnekem.

Nem kellek

senkinek.

Nem mehet

az életem.

Így megy el

a lényegem.

Wass Albert: Szeretném…

Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami leginkább lenni akarok.
Ha egyszer azt mondaná valaki:
Megsajnáltam a bánatodat,
Hitetlenségedet, háborgásodat,
S neked adom mi legdrágább neked:
A sorsodat, az önéletedet.
Neked adom a teremtésedet.