2011.11.01. 16:40
2011. 11. 01.
Túlságosan kedvellek ahhoz, hogy beléd szeressek.
Ha egy kedves, kiegyensúlyozott életet is választhatok, miért választanék mást?
Légy türelmes! Egyszer mindennek eljön az ideje. És milyen jó volt, mikor még annak a bizonyos mindennek nem jött el az ideje!
Mit nem adnék, hogy ott élhessek! Teli csillagokkal, kőzet- és gázbolygókkal. Persze lehet, hogy ha oda születtem volna rettenetes természetem tönkre tette volna azt a különleges univerzumot.
Milyen jó lenne olyannak lenni, mint az a bácsi a buszon! Nem emlékszem az arcára, sem a testalkatára, az illatára, de még a hangjára sem. Párbeszédünk így hangzott:
-Leülhetek?
-Kérem! - röviden ennyi lett volna. Nem emlékszem rá, mégis mindig rá emlékszem a buszon, mikor állok, mikor ülök, mikor felállok, mikor leszállok.
A világ minden bizonnyal összement. Ha nem így lenne, az azt jelentené, hogy megint nőttem.
Az iskolai padok nem alkalmasak az alvásra. Ez olykor rettenetesen elszomorító.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
