Ha megérem a 66 éves kort, és épelméjű leszek, akkor láthatom a Haley-üstököst.

Abban az épületben hülyének nézik azt, akinek van esze.

Próbálok olyan lenni, akit melléd elképzelek. Különös, hogy mennyi mindent megpróbál az ember egy Emberért.

A klasszikusok ideje lejárt.

Egyszer teljes mértékig megnyugszom. Tökéletes érzés lesz. Már nagyon várom.

Azt hiszem művészet nincs szenvedés nélkül. Én pedig még nem szenvedtem eleget.

Meg szeretném találni azt a nyugalmat, amit keresek. Egy bizonyos nyugalom, amit a természetesség árán érhet el az ember. Nyugalom, ami biztonságérzetet ad.

Vannak dolgok, amiket könnyen megért az ember, mégis percekig értetlenkedik, mert nem akarja, hogy úgy legyen. Naiv menekülési út ez, de a kiút mindig visszavezet a kezdethez. Amolyan zsákutca ez, vagy mondjuk egy kör. Valami ördögi.

Ha valakinek pénze van, sose kérdezd meg, hogy honnan! Erre nincs jó válasz.

Nem régen, egy pár éve történt. Ha valakivel találkozott a tekintetem, mindig mosolyra húzódott a másik fél szája. Azt hittem nevetségesen festek, így el is pirultam mindig. Aztán rájöttem, hogy én is mosolyogtam, és ez volt a válasz a mosolyomra. Ma azonban bárkire mosolygok, kérdő pillantás a válasz. Mintha őrült lennék, mert semmi szép, semmi jó nincs a világon. Azt hiszem, aki így gondolja még nem gondoskodott senkiről.

Nem hősködöm. A héroszok kora lejárt.

Imádom a kávét. Talán mániákusan is. De úgy vagyok vele, mint a tejimádók a tejjel: a tejporra ránézni is gyűlölnek. Ha kávét iszok, az élvezet. Ha valami 3 az egyben-nel, vagy 2 az egyben-nel akarod kiszúrni a szemem, attól falra mászok. Ezektől a poroktól csak jobban kívánom a kávét. A kávét cukorral. Reggel tejjel. Ebéd után cukorral. Hogy jól kezdődjenek a napszakok. Este pedig kakaó.

Nyugtató lenne azt mondani, hogy Xy-ra gondoltam, ezért nem tanultam. De az igazság az, hogy nem csinálok semmit és el megy felettem az idő.

Annyi mindent jelenthet két pont.

-Vallásos vagy?
-Isten ments'!

Hiányzol - ez egy hazug szó - ez pedig egy hazug mondat.

A tükör nem művész, a tükör fénymásol. Fény nélkül a tükör nem él, a művész fog.

Nem pontosan Te hiányzol az életemből. Hanem az a valaki, akinek azt mondhatom, hogy hiányzol.

Várom azt a pillanatot, mikor a füzetem lapozgatása közben arra a szóra találok, hogy Szeretlek!

Az utolsó tanítási napommal kezdődött az iskola.

Sosem akartam ő lenni, ő pedig sosem akart én lenni. Rettenetesen utálnánk egymást, de volt idő, mikor egymásra szorultunk. Van mögöttünk valami, ami nem az enyém és nem az övé, hanem a miénk. Együtt laktunk, így egymáshoz kellett szoknunk.