Nincs is kedvem ehhez. Erőltetem és nyomom, de semmi kedvem hozzá. Bocs. Átvertelek megint. Nem könnyebb így. Semmi értelme. Semmi haszna. Csak mihaszna.

A lelkem már elszállt, s testemet a Földhöz csak egy szál köti. Nem tudom, milyen erős ez a kurva fonal, de már elkezdtem rohadni. Talán imádkoznom kellene, hogy szakadjon el minél hamarabb. Mert 21 grammért nem merek már.

És most itt vagyok. Te megint nem.

Mit tegyek? Elveszek.

Szeptember...

ne gyere.

Nem kellesz

énnekem.

Nem kellek

senkinek.

Nem mehet

az életem.

Így megy el

a lényegem.

Wass Albert: Szeretném…

Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami leginkább lenni akarok.
Ha egyszer azt mondaná valaki:
Megsajnáltam a bánatodat,
Hitetlenségedet, háborgásodat,
S neked adom mi legdrágább neked:
A sorsodat, az önéletedet.
Neked adom a teremtésedet.

Rövid tanulmányom során az NKE-n két professzor úr igen nagy hatással volt rám. Hálát szeretnék adni az égnek, hogy megismerhettem Hoppál K. Bulcsú és Szentpéteri Nagy Richard professzor urakat. Rettentő érdekes a világnézetük és világfelfogásuk. A két ember személyisége mérhetetlenül eltér. Azt gondolom, e két professzortól tanulhattam legtöbbet nyúlfarknyi pályafutásomon.

Mindent köszönök szépen! :)

Ja, és ma az aluljáróban láttam Jézus pantomimeseit.