A sors iróniája. Bár tagadom a sors létezését.

Tudom, mit akarok, de mikor tálcán nyújtják, nem kell. Őrülten viselkedek, ahogy velem viselkedtek. Indokolatlan érzések alapján dönteni hülyeség. És mégis mindig hülyeséget csinálok.

Nem buborékban akarok maradni. Egy vasmag belsejébe akarok kerülni. És ha szupernovává válik a csillagom, megoldódnak a problémák.

Talán az kell, hogy még távolabb kerüljek.

Folyton csak menekülsz.

Azért nem értjük egymást, mert teljesen eltérőek a fogalommeghatározásaink.

Nekem a kicsit később, az nem napok múlva.

Nekem a szeretlekben nincs szünet.

Én ha veled akarok lenni, akkor Veled akarok lenni.

Megint csalódtam. De nem benned.

Magamban. Tudhatnám, hogy nem szabad hinni neked.