A sors iróniája. Bár tagadom a sors létezését.

Tudom, mit akarok, de mikor tálcán nyújtják, nem kell. Őrülten viselkedek, ahogy velem viselkedtek. Indokolatlan érzések alapján dönteni hülyeség. És mégis mindig hülyeséget csinálok.

Nem buborékban akarok maradni. Egy vasmag belsejébe akarok kerülni. És ha szupernovává válik a csillagom, megoldódnak a problémák.

Talán az kell, hogy még távolabb kerüljek.

Folyton csak menekülsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.