Azt álmodtam, hogy apa anyát veri. Hallottam anya hangját, nem találtam őket, a kezem meg volt kötve. Végül bejutottam a kamrába, de már nem verekedtek. Annyit mondott anya, hogy "apád bántott".

Úgy tűnik a gyerekkori emlékek és álmok sosem múlnak el, kísérnek amíg tudnak.

Lefőztem a kávét, és úgy éreztem mamámal vagyok. Hiányzol, mama. Az egyetlen ember vagy, aki mindig helyesen cselekszik. A példa.

És mint mindig, rossz kanokhoz vonzódok. Már érzem, hogy nem lehet, és biztos megint tévedek. De fáj, mert kurvára elhittem. Megint.

Sose.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.