És lám, úgy tűnik megint depressziós vagyok. Szuper.

Utálom a céltalanságot, utálom a magányt, ami nem magány mert nem vagy egyedül. Utálom, hogy sehol sincs biztonság, utálom, hogy senkiben sem bízhatsz, hogy senki nem tud segíteni.

Utálok mindent.

És nem, nem segít az írás. Az írást is utálom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.