Húsz éves vagyok és
eljutot-
tam arra a pontra,
hogy vissza-
költözök a szüle-
imhez.

Élt: 1088-1134

Szent László lánya.

Monostor és kórházalapító (Konstantinápoly).

Hagia Szophiában található róla egy mozaikkép.

Az ortodox egyházak egyik szentje, majd a római és görög katolikusoké is.

Szüleit fiatalkorában elvesztette.

Unokabátyja, Könyves Kálmán udvarában nevelkedett.

16 évesen férjhez kellett mennie Komnenosz Jánoshoz (bizánci trónörökös). => Fel kellett vegye az ortodox vallást (az Irén nevet kapta).

Piroska a bizánci udvarba került.

Nyolc gyermeke született.

A magyar zarándokokat mindig fogadta.

Közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között.

Nyáron kezdődött a depresszióm, és azt hittem majd az iskolakezdés változtat rajta. Hát, nem így történt...

Az NKE-KTK-ra vettek fel, közigazgatás-szervező szakra. A szak távolabb áll a managmenttől, mint gondoltam. A tantárgyak nem mennek jól. És most arra a következtetésre jutottam, hogy abba kell hagyjam. A hétvégén kiköltözök a kollégiumból, hogy gond nélkül megszüntethessem a hallgatói jogviszonyomat.

Dolgozni fogok, és megpróbálok még egy nyelvvizsgát megcsinálni a következő tanévig. Ha minden jól fog menni, talán még a jogosítványt is megszerezhetem. De tudom, hogy dolgozni sem lesz könnyebb.

Csak végre találnám már meg a helyemet. Szörnyen érzem magam, és a sírásrohamok egyre gyakoribbak. Rettenetes érzés, hogy kevésnek érzi magát az ember, hogy nem tudja, mit csinál, mit kellene csinálnia. Nincs sikerélmény, nincs élvezet. A legkellemesebb érzés, ha valami elbódít, mert akkor távol kerülök a valóságtól, ahol kőkeményen érzem a csalódást magam iránt, a sikertelenséget, minden lesújtó dolgot.