Hallottam, hogy korog az ég gyomra. Kimentem megcsodálni, és Bundás már várt. Hatalmas bimbókban virágzott a sós víz, amit a megtelt felhők szerteszórtak. Bundás engem figyelt. Tudta, hogy van esélye nálam. Odabújt hozzám, és mit mondhatnék: teljesen levett a lábamról. Simogatni kezdtem, s ő, mintha csak a pápa lennék a pecsétgyűrűmet kezdte csókolni. Simogattam, míg néztük a növények zuhanyzását. Éreztem, amit ő: egyszerre rezzentünk össze az ég rengésétől, s talán még többet is: rájöttem, hogy elkélne neki egy újabb fürdetés is. Ha kisüt a nap, meg is ejthetjük a következő nedves randevúnkat.