Keresek mindent, mert nem találok semmit.

Gyűlölök mindent, mert nem utálok semmit.

Megölnék mindent, hogy ne bántsak semmit.

Egyik képbe sem illek bele, de mindben jól festek, mert fémes csillogásom tükörként mutatja mindenkinek, amit látni akar.

És itt ülök, sírok. Folyik a könny, csöpög a vér, szakad az eső. S bárhol lennék, ahol más élő nincs. Egy hatalmas könyvtár, ahol nem vagyok egyedül, mert tele a szellemekkel, amiket a könyvek hívnak elő. Boldog minden, ami él, hát akkor hogyan lehet, hogy az élő nem él?

A bejegyzés trackback címe:

https://d666o95r11k10a.blog.hu/api/trackback/id/tr746580299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása