Az évszakváltozás legtöbbször megviseli az embert. Főleg, ha az ember nem számít rá. Főleg, ha az ember nem önszántából éli át. Főleg, ha két ember sorsa elválik egymástól. Talán örökre. Vagy csak egy időre. Ki tudja? Mi a jobb? A döglött eb, vagy más kutyája? Valaki mindig mérges egy szakításkor? Nem lehetséges, hogy a boldog percekre emlékszünk, mikor a kutyus mindkettőnk arcát nyaldosta? A boldog és békés elválás nem lehetséges? Fáj nekem is, mint a szemét. Mégsem hibáztatom azt, aki nem tehet ellene. Vagy aki nem tesz ellene. Elhiszem, ha valaki szeret, akkor azért cselekszik úgy, ahogy, mert jót akar nekem.

Miért nem vagyok felnőtt, ha gyerek sem lehetek?