Hogy szomorú vagyok-e? Igen, rettenetesen. Egyedül vagyok. Az emberek mindig elhagynak, ezt már megtanultam. De most a tudásvágyam is cserbenhagyott. Eltűnt a mindent meg akarok tanulni, mindent ismerni akarok képességem. És leírhatatlanul hiányzik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.