Megszületett. Csatlakozott a Facebookhoz. Megházasodott. Kapcsolatban van.
Akkor mégis miért egyedülálló? Miért magányos az ember, ha emberek veszik körül?

És megint úgy érzem kimaradtam valamiből. Köszönöm, zöldség, szárnyas, Omi.

Csak érteném az érthetetlent. Ez a pirosfüzet tele hülyeséggel. Érthetetlen zagyvaságokkal. És most merre fojtsam bánatom? Hol van az, amire mindenki vár? A legtöbb cél ugyanaz, csak más színben és agyban fogant meg. És ha valaki eléri, nem lesz új cél. Mert minek? Nincs akkora öröm, érdem, hogy érdemes legyen elérhető célokat keresni. Egy elérhetetlen cél kitart az élet végéig? Talán akik Mekkába akarnak eljutni, de sosem indulnak el, a legbölcsebben cselekszenek a boldogságuk érdekében?

Ha az ember új nevet választ magának, kreatívnak kell lennie. A név, ammit választasz téged kell, hogy jellemezzen. Tudomásodban kell álljon a névről minden információ, mert azt bármelyik pillanatban a szemedre vethetik. Tehát Tündéri Helén már nem lehetsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.