Az egyik este megmagyarázhatatlan jókedved van. Mindenkivel kellemesen csevegsz. Boldog vagy. Mintha mindenkibe szerelmes lennél és mindenki szeretne, mindenkit szeretnél. Aztán bumm. Nem tudod mi történt és a következő éjfélkor már senki sem emlékszik rád. Senkinek sem vagy fontos. Mindenki elfelejt. Rájössz, hogy depressziós vagy és csak az orvosok emlékeznek rád. Hát, van ilyen. Ha nem kellesz senkinek, akkor neked sem kell senki? Mert nekem most mindenki kell...ene...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.