Most boldog voltam. Nem úgy, mint máskor. Azok a pillanatok megmaradnak. A többi "boldog" pillanat... Nem emlékszem rájuk. Tudom, hogy nevettem, tudom, hogy a többiek is nevettek és jól érezték magukat. Tudom. De nem emlékszem, hogy tényleg boldog lettem volna. Most nem tudom, hogy mikor voltam boldog. Mikor azt hittem, vagy mikor azt hiszem? Nem értek ehhez. Ez nem nekem való. Most csak rosszabb lesz. A jó után nem lehet abban reménykedni, hogy lesz még jobb is. A rossz után könnyű azt mondani, hogy lehetne rosszabb, vagy, hogy máskor jobb lesz. De egy jó, boldog pillanat után, mit tud az ember mondani?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.