Olyan álomba ringattam magam, ahol a családom tagjai Tündérország lakói. Ahol Máté a Tündérkirály, Lenke a Tündérkirályné, Zsófia és Anna, pedig a Tündérkastély udvarhölgyei, és én a Tündérkirály lánya vagyok. Nem volt minden rózsaszín és nemcsak jó dolgok történtek. Sok sötét szín volt az álmomban, barna, szürke és fekete. Nem csicseregtek folyton az aranyos madarak, viszont minden rovar, hüllő és kétéltű állat hangját is lehetett hallani a denevér vijjogása mellett. Más körülmények között, biztosan szörnyűnek és félelmetesnek találtam volna. De tudtam, hogy nem vagyok egyedül, és így pompásan éreztem magam. Tudtam, hogy a szeretet helyett a halál szerepel, de a halál nem mindig idegen. Ismerős neked is, nekem is. Nem félelmetes dolog, inkább könnyű, légies, szabaddá tesz. Tudtam, hogy nem vagyok egyedül... TudTAM... De felébredtem... És most iszom a levét az optimizmusomnak... És még a halál is magamra hagyott...

A bejegyzés trackback címe:

https://d666o95r11k10a.blog.hu/api/trackback/id/tr431985986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

defiszon 2010.05.09. 16:24:28

Ez a világ legalább annyira beteges, mint a beteges családfánk, akiben mindenki mindenki anyja és testvére és szeretője.
:S

hajnalkaa 2010.05.10. 22:31:53

hátez nagyonszép.:O
süti beállítások módosítása