170 pontot sikerült elérnem.

blog.puruttya.hu/bypost/2010/04/05/Mekkora_FAIL_az_eleted

És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.

/Danielle Steel/

További idézetek tőle: Danielle Steel

Itt van Máté. Ma itt alszik. Holnap elmegy és csütörtökön megint jön. Fáradt vagyok. Szerencsére rövid lesz a hét. Holnaptól iskola. Hát, na... Oda is kell járni.

Nyolcadik lettem a megyei német versenyen. =S Lehetett volna jobb is. Csak az első jut tovább az országosba. Így jártam. Máskor talán jobban sikerül.

Jah, Máté levágatta a haját. És ma meglocsolt. Tegnap 22 locsolónk volt. És kaptam nyalókát. Ő meg tojást. Épp a Batmant nézik Lenkével. Roppant izgalmas ez a bejegyzésem is. Már meg lehetett szokni. Amúgy sem olvassa senki... Akkár le is írhatnám, hogy öngyilkos leszek... Szerintem még Def sem olvassa. =) De így legalább személyesebb...

Úgy érzem öregszem... Nincsenek ráncaim, nincs baj sem a hallásaommal, sem a látásommal. Csak öregnek érzem magam. Nem lehet azért, mert hosszú életet éltem (élek). Talán túl zsúfolt. És a végén bedobom a törölközőt.

Ha sírok, az zavar a legjobban, ha odajönnek és megkérdezik, mi a baj. Ha sírok gyengének érzem magamat és akkor csak egyedül szeretnék lenni. Ha valami gond van sem szeretem megosztani másokkal. Hiába mondja bárki, hogy akkor jobb lesz... én nem úgy érzem. Másnak lehet, hogy jobb, mert megismeri a gyengepontjaimat. Viszont én senkiben sem bízok, ezért nem szeretek a gondjaimon osztozni. Elég, ha én tudom, mi a baj. Másoknak is vannak gondjaik. Minek terhelnék bárkit is a vackaimmal?

"Úgy érzem, hogy ennyi és, hogy nincs tovább. El kéne mennem, de nem tudom hová."

Szeretnék szeretni, de olyan nehéz. Azt sem tudom, mit mondhatok el bárkinek, nem tudok bízni az emberekben. Az élet komplikált. Ha bízni sem tudok az emberekben, hogy tudnám őket szeretni?

Magányosnak érzem magam. Pedig körül vesznek az emberek. Mégis egyedül vagyok. Nem értik miért mondom, hogy szeretlek. Nem tudják miért akarom megölelni őket. Nem vagyok nyitott sok ember felé, de kéne egy-kettő akikben megbízok. Nekik, vszont terhes a létezésem. Mert akikben igazán megbíznék, azok a nővéreim. Ők is látják amit én látok. Persze nem olyan szemszögből, mint én, de valamennyire hasonlóan. Ők fel tudják dolgozni - valamennyire egyedül -, de nekem nem megy. Lenkének ott van Máté. Zsófia, hogy van életben, azt nem tudom. Nem depressziós, semmi baj nem látszik az arcán. Mintha túllépett volna azon, hogy a családban bármi is jó lehetne. Ez szinte lehetetlen...

  Egyedül... Magam, magam. Egyedül...

Hát. Hosszú nap volt. A szünet viszont rövid. xD Majd jönnek a képek, ha lesz erőm feltenni őket a gépre... Ömmm. Ennyi... xD

15:00-ra megyek fodrászhoz. Aztán 17:40-kor indul a buszom Jászberénybe. Andiék lakásához megyek. Egész este "csajparty" lesz. =D Megcsináltam médiára a házit. Azzal legalább végeztem. =D

Április elseje van. Bolondok napja.

Sok Prosecturát töltöttem le és még töltök is le.

Rettentően fáj a fejem, úgyhogy lehet, hogy lefekszem aludni. Szép álmokat.

Sajnálom, hogy kevés a szöveg sok a videó, de nem lehet kihagyni. Nagyon szeretem. =)