Imádom. (Ł)

A Dead Kennedys egy San Franciscó-i hardcore punk együttes. Humorosan, komikusan támadták (támadják) a politikai bal és jobb oldal követelményeit, színleléseit. Az angol punk zenei stílust ötvözték az amerikai punk zene energiájával. A Dead Kennedys 1978-ban alakult meg, majd 8 év múlva hivatalosan 1986-ban bomlott fel, 2001-ben újra összeálltak egy új énekessel.

A Dead Kennedys 1978 júniusában alakult meg, miután East Bay Ray (Raymond Pepperell) hirdetést tett közzé tagok íránt, mert nagy hatással volt rá egy "punk show" a The Mabuhay Gardens-ben, ami egy San Francisco-i nightclub. Ray sikeresen járt, szóval a DK alap felállása így nézett ki: Jello Biafra (Eric Boucher) – ének, East Bay Ray – gitár, Klaus Flouride (Geoffrey Lyall) – basszusgitár, 6025 (Carlos Cadona) – dobok. Az első demojukat ezzel a felállással vették fel. Július elején a csapat egy tapasztaltabb dobos íránt nézett, akit úgy hívtak Ted (Bruce Slesinger), ekkor 6025 távozott az együttesből, de nem sokáig, hiszen július 19-ére visszahívták mint gitárost, készülve első koncertjüket, amit a már említett San Francisco-i The Mabuhay Gardens-ben adtak.

Ezek után koncerteztek a környéken. A zenekar provokatív neve miatt, többször álnéven léptek fel, például „The Sharks”, „The Creamsicles” és „The Pink Twinkies”. Az eredeti nevük a közhiedelemmel szemben nem a merényletben elhunyt Kennedy testvéreket támadja, de az embereknek mégis eszébe juttatta, hogy az amerikai álom meghalt.

6025 elhagyta a csapatot 1979 márciusában. Júniusban felvették az első lemezüket a California Über Alles-t, az Alternative Tentacles studiónál. Ez után folytatták egy írányadó és elsimert keleti-parti turnéval. 1980. március 25-én meginvítálták őket, hogy szerepeljenek Bay Area Music Awards-on (szemben a zene ipar szídásaival), hogy adjon az eseménynek és a szervezők szavainak egy amolyan "new wave-es hitelességet". Tipikusan bomlasztó és romlott stílusban beszélt az együttes a shown. Minden tag fehér pólóban volt, egy nagy, fekete S betűvel a közepén, és fekete nyakkendőt hordtak, ami dollárjellé alakította. Mikor az első szám (California Über Alles) a 15. másodpercnél tarthatott; Biafra megszólalt, „Állj meg! Nekünk most be kell bizonyítani, hogy mi felnőttek vagyunk. Mi nem punk rock együttes vagyunk, hanem new wave.” Valamint ezután megkezdtek egy dalt, a Pull My Strings-et, a szöveg egy része így szólt „A pöcsöm elég nagy, az agyam elég kicsi, hogy sztárt csinálj belőlem”. A dalt a The Knack-nek küldték, akiknek akkoriban volt a legismertebb new wave daluk, a „My Sharona”, de ezt a számot sose vették fel stúdióban, és ez az előadás volt az első és utolsó, mikor ezt a számot játszották. Ez gúnyos, ironikus támadása volt az akkoriban alapvető zeneipar etikája ellen. Ezt a bizonyos számot feltették a Give Me Convenience or Give Me Death... albumukra. Ezek után az együttest többet nem hívták díjkiosztók fellépéseire.

1980 tavaszán felvették a Holiday in Cambodiat, majd a Fresh Fruit for Rotting Vegetables albumukat, ezzel a UK Albums Chart-on 33. helyen álltak.

Ez év decemberében Ted bejelentette, hogy el akarja hagyni a zenekart, mert építészeti karriert akar befutni, de segít mást találni a helyére. Februárban adta az utolsó koncertjét. Majd "megtalálta" D.H. Peligrot (Darren Henley). Biafra 2005-ös a Nardwuar the Human Serviette-nek adott nyilatkozata szerint, akkoriban East Bay Ray nagy nyomás alatt volt mikor a csapat egy része el akart fogadni egy kitüntetést a Polydor Recordstól, mert Biafra a kilépést tervezte, ha ez megtörténik.

Májusban a csapat felvette a Too Drunk to Fuckot. Ez a szám nagy vitát okozott az Egyesült Királyságban. A BBC attól tartott, hogy bekerül a Top 30-ba; elvárható lett volna, hogy a szám bekerüljön a Top of the Popsba, azonban sosem történt meg, mert a legjobb, amit elért az a 31. hely volt. Az In God We Trust, Inc. (1981) és a Plastic Surgery Disasters (1982) lemezeik fejlődést mutattak a zenei stílusukban. Zenéjük egy politikai erővé vált, megmutatta magát az amerikai társadalmi és politikai élet, a vallásos jobboldal és Ronald Reagan ellen. A DK folytatta a turnéját egész Amerikában, valamint Európában és Ausztráliában az 1980-as évekig és nagy rajongótábort szereztek.

1986-os év kezdetén a Dead Kennedys elhatározta, hogy felbomlik, mert új utakat akartak követni. 1986. február 21-én adták az utolsó koncertjüket. De még azon a nyáron felvették a Bedtime for Democracy-t, amit novemberben adtak ki. Ez év decemberében kijelentették, hogy feloszlanak. Biafra nagy intenzításu politikai erőkhöz csatlakozott, többször is mutatkozott a TV-ben, és felvett számos „spoken-word”(beszélt-szó) albumot. Ray, Fluoride, és Peligro szintén szóló karrierbe kezdtek.

Forrás:

hu.wikipedia.org/wiki/Dead_Kennedys

www.youtube.com/watch

images.google.hu/images

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.