2014.08.08. 03:00
Megvívtunk
Az ember egész életében küzd, hogy ne legyen magányos. De nem felesleges ez a sok harc? Mindig egyedül halunk meg. Emberek nélkül.
2014.08.07. 03:00
Szakad az ég, de meglesz a pedál a varrógéphez
Keresek mindent, mert nem találok semmit.
Gyűlölök mindent, mert nem utálok semmit.
Megölnék mindent, hogy ne bántsak semmit.
Egyik képbe sem illek bele, de mindben jól festek, mert fémes csillogásom tükörként mutatja mindenkinek, amit látni akar.
És itt ülök, sírok. Folyik a könny, csöpög a vér, szakad az eső. S bárhol lennék, ahol más élő nincs. Egy hatalmas könyvtár, ahol nem vagyok egyedül, mert tele a szellemekkel, amiket a könyvek hívnak elő. Boldog minden, ami él, hát akkor hogyan lehet, hogy az élő nem él?
2014.08.06. 03:00
Szőrös szívű szép szerelmem
Hallottam, hogy korog az ég gyomra. Kimentem megcsodálni, és Bundás már várt. Hatalmas bimbókban virágzott a sós víz, amit a megtelt felhők szerteszórtak. Bundás engem figyelt. Tudta, hogy van esélye nálam. Odabújt hozzám, és mit mondhatnék: teljesen levett a lábamról. Simogatni kezdtem, s ő, mintha csak a pápa lennék a pecsétgyűrűmet kezdte csókolni. Simogattam, míg néztük a növények zuhanyzását. Éreztem, amit ő: egyszerre rezzentünk össze az ég rengésétől, s talán még többet is: rájöttem, hogy elkélne neki egy újabb fürdetés is. Ha kisüt a nap, meg is ejthetjük a következő nedves randevúnkat.
