Ha attól vagy felnőtt. hogy lélegzetvételnyi időd sincs, akkor mégnagyobb a késztetésem arra, hogy örökké gyerek maradjak. Mert ha nincs időd gondolkodni, nem tudod ugyanúgy feldolgozni a halált és a csalódásokat. Nemcsak azt, amit én okoztam. Az összeset. Nem tartom felnőttes viselkedésnek ezt a részedről alkalmazott struccpolitikát.

Egy kapcsolatból csak rosszul jöhetsz ki, ha nem szereted magad. Először magadat kell szeretned. Ha csak más szeret, az megöl.

Minden szakításkor felmerül a miért? kérdés. Az a miért, amire nincs jó válasz. Így ebben a szituációban ez a kérdés teljesen felesleges.

Ha az ember szívét senki nem töri össze, kénytelen a saját szívét összetörni.

Érdekel a művészet, de egy kicsit sem értek hozzá.

Ha Isten létezik, akkor minden bizonnyal festő, és napkeltekor keveri a színeket.

Az Isten vize a Nap. Persze csak akkor, ha létezik.

Minden élet stációkból áll, és ha két ember azonos stációban találkozik, akkor egymásba szeretnek. Ha az életük hasonlóan alakul, akkor az új stációjuk is meg fog egyezni. Ha nem, akkor két lehetőség marad: a megszokás vagy a szakítás. Persze vannak "megmagyarázhatatlan" szerelmek. Ezek azt hiszem csak ösztönös vonzódások.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.