Mióta szétrepedt a lábujjam nem voltam capoeirázni. Nagyon hiányzik, de cipő nélkül nem nagyon merek vígéckedni. Arra gondoltam, hogy jógázni fogok, és ha minden jól megy, akkor mozgok és közben nem ártok magamnak. :)

Összevissza van minden. Dátumok, időpontok, gondolkozok azon, hogy fejre állok...

Nem tudom, hogy megpályázzam-e a külföldi ösztöndíjat. Ha meg is kapom rengeteg összeget kellene fizetni.Bár valószínűleg úgysem jönne össze...

Hogy őszinte legyek, még mindig rühellem a karácsonyt és az összes ünnepet...

És... kicsit unom, hogy semmi sem jön össze.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.