Megvolt a nyaralás. És jó volt! (:

El akartam dobni az egész életemet, mert azt hittem jobb lesz. Elszánt voltam. Meglendítettem a kezemet, a hév húzott rajtam egyet, de nem engedtem el azt az édes kis semmiséget. C'est la vie. Most pedig vissza akarom szerezni azt az életet, amit el akartam dobni. Milyen embernek való vagyok: ennyi butaságot csak az ember képes tenni. Ha nem harcoltam volna foggal, körömmel, azért hogy nekikezdjek valami újnak, ami bár jól hangzik nem biztos, akkor az lehettem volna, aki most szívesen lennék. Persze megeshet, hogy nem az lennék, akinek kellene lennem, vagy pont az, de nem azt szeretném. Meg kellene tanulni a dolgokat nem csak elfogadni, de meg is szeretni. A baj az, hogy ez sosem ment. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka, ráadásul nem minden arany, ami fénylik. Sok a gond, sok a baj. Még egyszer nem próbálkozok meg semmi szépnek kinéző nem biztosított úttal, csak ha nem lesz más választásom. Csak miután rosszat csináltam látom, hogy rossz. Ezt kellene kinőni. Vagyis ezt kellene megváltoztatnom, mert megnőni senki sem elhatározásból nő meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.