2010.08.22. 10:34
Zsófinak nem...
Zsófinak soha!
Úgy éreztem egyedül vagyok. Ez így is volt, de… Azt hiszem megnyíltam. Zsófiának. Ilyen még nem volt. Annyi mindent elmondtam neki, ami csak eszembe jutott. És úgy érzem, nem vagyok magányos. Rettentően jó érzés. Sokat gondolkozok mostanában. És… Van valami, ami nem hagy nyugodni. Ha éppen nem a szerelmi életemmel foglalkozok, ami, úgy érzem sosem lesz rózsaszín, akkor egy kérdésen gondolkozom. Egy titokról van szó. Egy titkos cselekvésről. Amit, ha megteszek, félek, hogy kiderül, és amit eddig elértem Zsófiával, azt is elvesztem. Viszont a kíváncsiság hajt, és máskor nem lesz alkalmam kipróbálni. Lenke hamarabb túltenné magát a dolgon, ebben biztos vagyok. De Zsófia talán örökre elvesztené a hitét bennem. Ezt pedig nem akarom. Az eszem azt súgja, ne tegyem meg, a kíváncsiság viszont nem hagy nyugodni. Vajon mit kellene tennem? Mondjam el Zsófiának? Ha ő is ott lenne, vajon mi történne? Egy biztos: nem hazudok neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
