Unalmas, hogy folyamatosan fáj minden. Minden mozdulat. Az is, ha nem történik mozdulat. Fárasztó a fájdalom. Álmos vagyok mindig. Az alvásfigyelő szerint pedig jól alszok. Hát, nem vagyok kíváncsi rá, milyen a rossz alvás. Elegem van.

Félek a bögrém aljába költözött szörnyektől. Átmásznak a szemem sarkába, és nem látom őket, csak árnyakként. Nem tudok elmenekülni tőlük. Kiszaladok az udvarra, a hóba a betontömbök közé. És a hóból kirepülnek a fehér kis porszörnyek, amikkel telemegy a szemem. Csak a fehér kis pöttyöket látom. Nem szabadulok a szörnyektől.

És a legszörnyűségesebb, hogy már félek a motorral hajtott járművektől is.