Ma egy igazán romantikus ebéden vehettem (volna) részt...

Tulajdonképpen a jelenlévők rajtam kívül teljes mértékben be voltak állva. És pont megszólalt Cseh Tamás Csönded vagyok című száma. Mert ha otthon vagyok muszáj zenét hallgatnom, mert megőrülök a csöndben. Ironikus, mi? Végül is, még mindig tart az ebéd. Én még éhes vagyok, valaki meg az ebédlőasztal közepén alszik egy-két zöldségdarab között. És az alkohol még nálam is csábítóbb. Mit érdekeljen engem, hogy éltek vagy haltok-e, ha a luxuscikkekről se mondtok le a kölykökért? Mit pofázok? Én se vagyok különb a deákné vásznánál. Egy állat tartását meg kell fontolni, mert nehéz dolog, de a pulyákat csak szórd anyám! Ne váljatok, nekem tetszik ez a frigy! Miért is mondtam, hogy éhen maradtam? Csak kinyitom a szemem és elmegy az étvágyam.

Szeretem, mikor beszélsz hozzám. Szeretem, mikor írsz. Minden egyszerű. Mert ha nem így lenne, akkor minden bonyolult lenne. De minden egyszerű, csak nyisd ki a szemed! Mindig boldogok az emberek. Ha akarják. Semmi sem nehéz.

Anyám, igazán praktikus lenne magába szívnia a dolgok értékelését.