Nézem a lámpám. Villamos lámpa.
Fűti egy titkos, rejtett erő.
Tompa árnyékból csillogó élet lesz,

Ahogy belőle fény tör elő.

Nézzétek, milyen megfoghatatlan,
Csupa titok, csupa hatalom
S mégis, fényével akkor pompázhat csak,
Mikor én, az Ember, akarom!

Midőn lefekszem s oltom a lámpát,
Váratlanul azon akadok:
Mi lenne, hogyha többé föl nem gyulna
S örökre sötétbe maradok!

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...

Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég,
            akkor szeretném látni a szemedet.
Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném meg-
            csókolni kezedet merészen.
Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom,
            hogy nem fogom megcsókolni a kezedet.

"Tavasz virágcsodáit ki hajítja
az útra, hol szerelme elhalad?
S bérül ki fon a méltó alkotásra
silány lombból koszorút, ha nem ő?
S mi hat fel az Olümposz magasára?
A költőben ható embererő!"

Úgy kelleted neki magad, hogy hányingerem van. Ez egy tanóra. Néhány tanár lehet beléd szerelmes, de ez akkor is undorító. Ő férfi, te meg fiú vagy. Ennél még a pedofil nővel is jobban mutatsz.

Megint tapasztalnom kellett, hogy vannak, akik nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy az embernek egyedül is embernek kell lennie. Mert csak magára számíthat. Az ego mindig az egóval marad.

Wever put off until tomorrow, what you can do today!

"Elfelejteni! ... Lehet-e elfelejteni? ... Miért nem tudok én elfelejteni?"

Néha sikerül elhinnem, hogy különleges vagyok. Aztán magamra ismerek.

Ha az ég lenne a palettám, le se szarnám, hogy nem tudok festeni.

Jut eszembe...

Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg -
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.

Egész nap te jársz a fejemben... Legalább nincsenek kételyeim.

Ha minden egyes dollárodért szopnod kellene, te is kikészülnél.

Még meséket akarok olvasni!

"Hanyatló nép vagyunk, tavasztalan ősz."

Mindenki tök izgatott a szalagavató miatt. Valami delíriumos boldogság járja őket át. Jó nézni.