Mégis mit mondhatnék neked? Látod ahogy felnövök, ilyen undorító dologban keveseknek van része, még a szülők is becsukják a szemüket. Mindig érzem, hogy amit teszek, neked sosem tetszik. Lehet, hogy pont az nem tetszik neked, hogy próbálok a kedvedre lenni. Már engem idegesít, hogy érzem, hogy idegesítelek. Sajnálom. Ha tudnék Freyától kérnék segítséget, hogy mondja meg, mi a fene folyik itt. Őrület. Mindenhol légytetemek.

Előzetes bejelentés: a bejegyzés trágár szavakat tartalmaz. Aki úgy gondolja, hogy nyers, obszcén, durva és illetlen szavakkal ki lehet mindent fejezni, az téved. Elvégre - mivégre lennének ilyen szavak, ha szégyenleni kellene használatukat.

Tehát.

Mi a faszért igyekezzen az ember bármit elérni, ha egyszer úgysem értékelik a belefektetett energiát, a végeredményt. Kérem, ha egy szervvel többem lenne, akkor több lennék? Nem minden arany, ami fénylek, de nem is mondom, hogy a bolondok aranyát kell keresni. Csak azt mondom, hogy mi értelme bárminek, ha senki sem veszi értelmét? Ha egy terméknek szebb a csomagolása, miért azt választjuk a jobb kritikával bíróval szemben? Miért vállal bárki gyereket, ha nincs tisztában a kockázattal? Miért tesznek az emberek olyat, aminek nincsenek tisztában a következményeivel? Az embernek mindent el kell tűrnie addig, amíg be nem tölti a zsenik által elfogadott életkort. De addig megtanulnak tűrni, viselni. És bár megtehetnének akármit, már mindegy lesz. Mert vagy most, vagy soha. Vagy később. Akkor talán mégsem mindegy? És mégis mi a fenéről beszélünk?

Egyszer az egyik ismerősöm azt mondta, hogy a szerelem egy idő után szeretetté, vagy utálattá változik.

Biztos, hogy van szerelem? Mi van, ha ez is csak egy kitalált betegség, mint a depresszió. Az embernek túl kevés dolga van, kitalálja, hogy mik a tünetek és lám egy újabb betegség születik. Elvégre már a szofisták is tudták, hogy mindent be lehet bizonyítani. És tényleg mindent be lehet bizonyítani? Akkor mindennek az ellentettjét is be lehet bizonyítani? Akkor az egész világ ellent mond magának? Vagy vannak tények, amik tények, és sosem változnak? Ha mindig, minden változik, akkor hogy lehet mégis minden ugyanolyan?

Az egész élet véletleneken alapul. Tele van ha-val. Mindent a kémia vezérel. Miért gondolja az emberiség, hogy ő az evolúció csúcsa? Amiről nem tudunk biztosat, arról hogyan nyilatkozhatunk? Természetesen kockáztatni kell, de sosem lehet csak egy lehetőség. Kell b és c terv is. És ha itt tartunk nem véletlenül olyan hosszú az ABC.

Váltsd meg a világot, de ne felejtsd el, hogy a gyümölcs mennyire finom!

Vagy azt keresed bennem, ami benne nincs meg, vagy azt, ami benne megvolt.

Tippem sincs, hogy hogyan változzam úgy, hogy nem tudom merre akarok változni. De talán ha elérem a határokat, meglátom, hogy milyen nem akarok lenni, és ha tudom, hogy milyen nem akarok lenni, akkor már majdnem tudom, hogy milyennek kell lennem.

Nem, nem szeretnék olyan lenni, mint te. Tudod, tisztelem benned azt, amilyen vagy, és szimpatikus is. De az végképp nem én vagyok, és még csak késztetést sem érzek, hogy olyanná váljak.

Kedves láb, hogy veled csak a baj van! A végén úgy járok, mint Amber Sweet. Mert ugye, "Amber Sweet addicted to the knife".