És igen: a kacsák tényleg hápognak.

Hiányzol. Erre azt hiszem nincs jó válasz. És ezen kívül nem tudom mit mondhatnék még. De ez a szó önmagában üres. Olyan mint a kifogyott fogkrémes tubus. Kifacsart, elhasznált, szemétbe való.

Ahogy a történelem ezen szakaszát nézem, már meg kellett volna halnom, hogy a múzsád lehessek. Ich meine, így nem is akkora veszteség, hogy elfelejtettél.

Nincs jobb dolgom, mint szerelmes üzeneteket várni tőled. >>> Nincs jobb dolgom, mint várni a semmire.

Annyira jóllaktam az önutálattal, hogy hányingerem van.

Képzeld: vettem egy új sarut! Csak el akartam mondani valakinek.

Ha sírsz, csak esőben sírj. De ha esik, akkor ne sírj.

Mikor a szemed előtt szépül meg valaki, egyetlen szótól, de nem a te kedvedért.

Akarlak. Te meg undorodsz tőlem. Legalábbis én ezt tenném.

Teljesen egyedül van az ember, mégis úgy érzi figyelik.

A folyóban színes az élet, de a csatornában izgalmasabb. És ezért a kijelentésért támadnak a folyó menti bogarak.

És váratlanul eszedbe jut a kedvenc gyerekkori műsorod főcímdala.

Termikus szempontból a délelőtt három óra lesz a kedvenc időpontom.

Vajon ezek a tündéri teremtmények, akiket kacsáknak hívunk, meg tudnák enni a békákat?

El is felejtettem mennyi minden történt már az életben. És semmi jót ne tudnék mesélni? A problémák elhanyagolása olykor a megoldáshoz is vezet./?

"Édes virág, nászágyadon virág lesz:
De mennyezetje - jaj - por és kövek!
Édes harmattal öntözöm meg éjjel,
Harmat híján bánat-facsarta könnyel:
Nap szállatával gyászolom sirod,
Meghintem a virággal és sirok."

Szóval az a helyzet, hogy eddig nem mondtam, hogy gyűlöllek, és ezt továbbra sem akarom. Ezért megpróbálom érthetően kifejezni magam. Hányingerem van tőled, ha csak rád gondolok rosszul leszek, görcsbe rándul a gyomrom, fájni kezd a fejem. A pulzusom a magasba szökken, a vérnyomásom utána. Ha csak engem kínoznál, még el is viselném, de hogy azokkal is így bánsz, akik tényleg meg sem érdemlik, az feldühít, talán még jobban mint az egész lényed. Szóval csak csendben tudtára adom az egész világnak, mennyire nincs szüksége senkinek rád, de mindezt úgy, hogy csak az lássa, aki akarja.