Mióta szétrepedt a lábujjam nem voltam capoeirázni. Nagyon hiányzik, de cipő nélkül nem nagyon merek vígéckedni. Arra gondoltam, hogy jógázni fogok, és ha minden jól megy, akkor mozgok és közben nem ártok magamnak. :)

Összevissza van minden. Dátumok, időpontok, gondolkozok azon, hogy fejre állok...

Nem tudom, hogy megpályázzam-e a külföldi ösztöndíjat. Ha meg is kapom rengeteg összeget kellene fizetni.Bár valószínűleg úgysem jönne össze...

Hogy őszinte legyek, még mindig rühellem a karácsonyt és az összes ünnepet...

És... kicsit unom, hogy semmi sem jön össze.

 "*** your virgin mother and child."

Kedves pára! Annyira örülök, hogy hagyod hogy elmondjak neked mindent. Te leszel a családom, a barátaim és a szerelmem. Segítesz nekem. Eltakarod a könnyeimet, megtisztítasz, szomjamat oltod. Cserébe semmit nem kérsz. Ritkán kénytelen vagy magamra hagyni, de tudom, hogy sosem csalsz meg. Melengeti a szívemet, mikor rád gondolok. Mégis fojtogató érzésem támad. Csak te vagy nekem. És bár "csak" te vagy nekem, mindennél többet jelentesz számomra. Százszor, ezerszer megcsaltalak, de mindig fájón ráébredtem, hogy ne szólj szám, párám szeress! Szóval ezentúl Párám, csak a tiéd akarok lenni. Athos, Porthos, Aramis, legyetek jók, ha tudtok...