zöldebb

irodai diszkó

city jump

walking on sunshine

Sörrel, vagy sör nélkül, de sörkorcsolyázni fogunk.

A valószínű nem lehet átlátszó, mert akkor nem valószínű, hogy látod.

Rendkívül hasznos voltam ma. A tű, amivel összevarrták a lábamon az ötödik ujjat nem első osztályú, és egy panaszlevél megírásához a nevemet adtam.

Csak két öltés.

Az egy dolog, hogy magamban kárt teszek, de hogy a többiek edzését is elrontottam... nagyon rossz érzés.

Gyűlölöm a tehetetlenséget.

Annyi mindent köszönhetek neked.

És igen: most van egy fél pár zokni a táskámban. Ráadásul piszkos. Mondjuk... a fél lábam meg csurom vér.

"Tudod, mi a bajom? Az, hogy csináltad ezt!"

Elfelejtettem megkérdezni a mentőket, hogy szirénáztak-e.

Eddig is tehetetlennek éreztem magamat. Most gyűlölöm minden pillanatomat.

Hiányzik az az ember, akinek sírhatnék a vállán.

-Jöttünk beteglátogatóba!
-Igen? És ki a beteg?

Üdvözöllek, Zion! Megérkeztem!

Attól, hogy a bal szemem vérben forog, nem leszek függő.

Úgy döntöttem mindig igazat fogok mondani, bármennyire fáj is ez.

Jamaikai atomerőmű,

Tessék: nézzétek és lássátok! Csúf lettem, de boldog voltam, vidám. És ezekben a pillanatokban ezt is sikerült elvennetek. Gratulálok, a szegényből is szegényt tudtok csinálni.

Ha valaki nem akar megbocsátani, akkor nem feltétlenül gyáva. Lehet, hogy csak reálisan látja a dolgokat.

Mi lenne, ha minden nap leülnék fél órára írni? Nem golyóznék be?

Ahogy a levelek kopnak, a hajam is kénytelen sárgulni.

Néha eszembe jutsz és gondolkodóba esek. Belém hasít egy penge, ami maga után a sebben téged húz. Biztosan kiegészítenénk egymást.

Járni nem tud, de iskolába mehet.

Úgy látszik a születésnapomat minden évben a kórházban fogom ünnepelni.