Túlságosan kedvellek ahhoz, hogy beléd szeressek.

Ha egy kedves, kiegyensúlyozott életet is választhatok, miért választanék mást?

Légy türelmes! Egyszer mindennek eljön az ideje. És milyen jó volt, mikor még annak a bizonyos mindennek nem jött el az ideje!

Mit nem adnék, hogy ott élhessek! Teli csillagokkal, kőzet- és gázbolygókkal. Persze lehet, hogy ha oda születtem volna rettenetes természetem tönkre tette volna azt a különleges univerzumot.

Milyen jó lenne olyannak lenni, mint az a bácsi a buszon! Nem emlékszem az arcára, sem a testalkatára, az illatára, de még a hangjára sem. Párbeszédünk így hangzott:
-Leülhetek?
-Kérem! - röviden ennyi lett volna. Nem emlékszem rá, mégis mindig rá emlékszem a buszon, mikor állok, mikor ülök, mikor felállok, mikor leszállok.

A világ minden bizonnyal összement. Ha nem így lenne, az azt jelentené, hogy megint nőttem.

Az iskolai padok nem alkalmasak az alvásra. Ez olykor rettenetesen elszomorító.